Ugrás a tartalomhoz

Nikol Pasinján

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nikol Pasinján
Նիկոլ Փաշինյան
SzületettNikol Vovayi Pasinján
1975. június 1. (51 éves)
Idzsevan,  Szovjetunió (ma  Örményország)
Állampolgárságaörmény (1991–)
HázastársaAnna Hakobján (1999–2026)
Gyermekeinégy gyermek
Foglalkozása
  • politikus
Tisztsége
  • member of the National Assembly of Armenia
  • member of the National Assembly of Armenia
  • member of the National Assembly of Armenia
  • member of the National Assembly of Armenia (2012. május 6. – 2018. május 8.)
  • Prime Minister of Armenia (2018. május 8. – 2021. április 25.)
  • Prime Minister of Armenia (2021. április 25. – 2021. június 20.)
  • Prime Minister of Armenia (2021. június 20. – )
IskoláiJereváni Állami Egyetem
Kitüntetései
  • Knight Grand Cross of the Order of Pius IX‎ (2023)
  • Order of the Golden Eagle (2025)
  • a francia Becsületrend nagykeresztje (2026)
  • Zayed Award for Human Fraternity (Armenia-Azerbaijan peace agreement, İlham Əliyev, 2026)
Az Örmény Köztársaság
16.. miniszterelnöke
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2018. május 8.
Helyettes
ElődSzerzs Szargszján
Politikai pályafutása
PártPolgári Szerződés (2013–)
Nikol PasinjánՆիկոլ Փաշինյան aláírása
Nikol Pasinján
Նիկոլ Փաշինյան aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Nikol Pasinján
Նիկոլ Փաշինյան témájú médiaállományokat.

Nikol Vovayi Pasinján (örményül: Նիկոլ Վովայի Փաշինյան (Idzsevan, 1975. június 1. –) örmény politikus, 2018. május 8. óta Örményország miniszterelnöke.

Karrierje

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredetileg újságíró volt, 1998-ban alapította meg saját újságát, amelyet egy évvel később bezártak rágalmazás miatt. Egy évre ítélték Szerzs Szargszján akkori nemzetbiztonsági miniszter ellen elkövetett rágalmazásért. 1999 és 2012 között a Haykakan Zhamanak ("Örmény idők") című újságot szerkesztette. A 2007-es parlamenti választáson egy kisebb ellenzéki pártot vezetett, a szavazatok 1,3%-át megszerezve.

Pasinján elkötelezett híve volt Levon Ter-Petroszjánnak, aki a 2008-as elnökválasztás előtt visszatért politikához. Pasinján Ter-Petroszján támogatóinak egyik vezetője volt a 2008. februári és márciusi választások utáni tüntetéseken, amelyet a biztonsági erők március 1-jén feloszlatták, ami tíz ember halálát okozta.[1] Tömegzavarás szervezéséért elítélték, 2009 közepéig bujkált. Hét év börtönbüntetésre ítélték a tüntetésekben játszott szerepéért. 2011 májusában egy általános amnesztia keretében szabadult. 2012-ben a Ter-Petroszján széles ellenzéki koalíciójából, az Örmény Nemzeti Kongresszusból választották be a parlamentbe.

Pasinján később politikai okokból elhatárolta magát Ter-Petroszjántól, megalapítva a Polgári Szerződés pártot. Két másik ellenzéki párttal együtt Pasinján megalakította a Kiút Szövetséget, amely a szavazatok csaknem 8%-át szerezte meg a 2017-es parlamenti választásokon. Ő volt a 2018-as örmény forradalom vezetője, amely Szerzs Szargszján miniszterelnököt és kormányát lemondásra kényszerítette. A parlament 2018. május 8-án választotta megbízott miniszterelnöknek, 2018 decemberében pedig megnyerte az előrehozott parlamenti választásokat. Pasinján győzelmét egyes megfigyelők eredetileg a demokrácia javulásának hirdették, míg mások pusztán populistának minősítették Pasinjánt. Pasinján új kormányában több liberális nyugati civil szervezeti aktivistát neveztek ki vezető pozíciókba, valamint a bársonyos forradalom támogatóit, akiknek nem volt korábbi politikai tapasztalatuk.

Pasinján később politikai okokból elhatárolta magát Ter-Petroszjántól, megalapítva a Polgári Szerződés pártot. Két másik ellenzéki párttal együtt megalakította a Kiút Szövetséget, amely a szavazatok csaknem 8%-át szerezte meg a 2017-es parlamenti választásokon. Ő volt a 2018-as örmény forradalom vezetője, amely Szerzs Szargszján miniszterelnököt és kormányát lemondásra kényszerítette. A parlament 2018. május 8-án választotta megbízott miniszterelnöknek, decemberben pedig megnyerte az előrehozott parlamenti választásokat.[2][3] Pasinján győzelmét egyes megfigyelők eredetileg a demokrácia javulásának hirdették,[4] míg mások pusztán populistának minősítették.[5] Kormányában több liberális nyugati civil szervezeti aktivistát neveztek ki vezető pozíciókba,[6] valamint a bársonyos forradalom támogatóit, akiknek nem volt korábbi politikai tapasztalatuk.[7][8]

Ő vezette végig Örményországot a 2020-as hegyi-karabahi háborún, amely Örményország és az önmagát függetlennek kikiáltó Hegyi-Karabah Köztársaság és a szomszédos Azerbajdzsán közötti tört ki a hegyi-karabahi konfliktus miatt. A háborúnak 44 nap után vetett véget, 2020. november 9-én aláírt háromoldalú tűzszüneti megállapodás, amely jelentős emberi, anyagi és területi veszteségeket okozott az örmény félnek. Kormányát bírálták Örményországon belül a háború irányítása miatt.[9] A háborút követően Pasinjánt árulásért vádolták, és a tüntetők lemondására szólították fel. A tiltakozások és a 40 magas rangú katonatiszt lemondására felszólító nyilatkozata ellenére (amit puccskísérletnek minősített), Pasinján ellenállt a politikai hatalom átadására irányuló felhívásoknak.[10][11] 2021. április 25-én bejelentette hivatalos lemondását, hogy júniusban előrehozott választásokat lehessen tartani, bár továbbra is megbízott miniszterelnökként állt a választások előtt.[12] Pártja megnyerte a 2021-es választást, az összes szavazat több mint felét megszerezve.[13]

Kapcsolatok az Európai Unióval

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Pasinján és Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke Brüsszelben 2023. október 20-án

2022. augusztus 31-én találkozott az Európai Unió Tanácsának elnökével, Charles Michellel Brüsszelben, hogy megvitassák az örmény–azerbajdzsáni határválság békés megoldását.[14]

2023. február 17-én Münchenben találkozott Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével. A felek megvitatták az Örményország és az Európai Unió együttműködésével kapcsolatos különböző kérdéseket. A felek emellett eszmét cseréltek a Keleti Partnerség gazdasági és beruházási terve keretében Örményországban megvalósítandó projektekről.[15]

Az örmény Országgyűlés elnöke, Alen Szimonján 2024. február 29-én kijelentette, hogy Örményországnak törekednie kell az EU-tagságra.[16] Válaszul március 2-án Pasinján tanácsolta, hogy Örményország hivatalosan a következő napokban, legfeljebb egy hónapon belül jelentkezzen EU-tagjelöltként.[17][18] Pasinján március 5-én kijelentette, hogy Örményország legkésőbb 2024 őszéig jelentkezik az EU-tagjelöltségre.[19] A 2024-es koppenhágai demokrácia-csúcstalálkozón kijelentette, hogy szeretné, ha Örményország még ebben az évben az Európai Unió tagjává válna.[20]

Magánélete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felesége Anna Hakobján, a Haykakan Zhamanak főszerkesztőjét. Három lányuk és egy fiuk van.[21] Hivatalosan nem házasok, és nem volt egyházi szertartásuk sem. Pasinján kijelentette, reméli, hogy egyszer egy örmény apostoli templomban házasodhatnak össze.[22] Fiuk, Ashot önként jelentkezett szolgálatra Artsakhban 2018-ban, majd 2020 októberében a 2020-as hegyi-karabahi háború alatt.[23][24]

Anyanyelvén, az örményen kívül oroszul,[25] angolul,[26] és franciául beszél.[27][28] Az interjúkban azonban szívesebben használja az örmény nyelvet.

A 2021-es örmény parlamenti választások kampánya alatt felajánlotta, hogy fiát, Ashotot kicseréli az Azerbajdzsánban tartott összes örmény hadifogolyra.[29] A csere soha nem történt meg.

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ Stepanian, Ruzanna (2012. október 25.). "Key Ter-Petrosian Ally Against Election Deal With Tsarukian".
  2. ↑ Vonberg, Judith (2018. május 8.). "Armenian opposition leader Nikol Pashinyan elected prime minister". CNN. Hozzáférés: 2018. május 8.
  3. ↑ "Armenia election: PM Nikol Pashinyan wins by landslide". BBC News (brit angol nyelven). 2018. december 10. Hozzáférés: 2021. december 6.
  4. ↑ "NATIONS IN TRANSIT 2020" (PDF). www.freedomhouse.org.
  5. ↑ "Former Chief of Armenian Armed Forces Lambasts Pashinyan; Calls Him a 'Populist Showman'". Hetq. 2021. június 5. Hozzáférés: 2021. október 22.
  6. ↑ Kucera, Joshua (2021. június 18.). "Russia sitting out Armenian elections". Eurasianet. Hozzáférés: 2021. október 22.
  7. ↑ Khulian, Artak (2021. január 25.). "Opposition Slams Pashinian's Reported Choice For Armenian Envoy To U.S." Azatutyun. Hozzáférés: 2021. október 22.
  8. ↑ "Mikayel Minasyan: Lilit Makunts set to be appointed Armenian ambassador to US". Panorama.am. 2021. január 23. Hozzáférés: 2021. október 22.
  9. ↑ Baghdasaryan, Edik (2021. február 12.). "Փլված կառավարման համակարգի պարտությունը". Hetq (örmény nyelven). Hozzáférés: 2021. október 22.
  10. ↑ "Armenia's armed forces demand resignation of PM and government: Ifax". Reuters (angol nyelven). 2021. február 25. Hozzáférés: 2021. április 3.
  11. ↑ ռ/կ, Ազատություն (2021. február 25.). "Armenian Military Demands Government's Resignation". «Ազատ Եվրոպա/Ազատություն» Ռադիոկայան (angol nyelven). Hozzáférés: 2021. április 3.
  12. ↑ "Armenian PM Pashinyan resigns to trigger snap election". www.aljazeera.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2021. április 28.
  13. ↑ "Armenia: Pashinyan wins election with over half the votes". www.dw.com. Deutsche Welle. 2021. június 21.
  14. ↑ Խաչատրյան, Մարինե (2022. szeptember). "In Brussels, "the discussion was extensive, the discussion was not easy". Pashinyan". «Ազատ Եվրոպա/Ազատություն» Ռադիոկայան.
  15. ↑ "Nikol Pashinyan and Ursula von der Leyen discussed issues related to RA-EU cooperation". primeminister.am.
  16. ↑ "Armenian Parliament speakers suggests EU membership bid". panarmenian.net.
  17. ↑ "Armenia's bid for EU membership - Yerevan's shift away from Russia". trend.az.
  18. ↑ "Will Armenia apply to become a candidate for EU membership in the coming days?". radar.am.
  19. ↑ "NIKOL PASHINYAN SAID THAT YOU SHOULD APPLY TO BECOME A CANDIDATE FOR EU MEMBERSHIP BEFORE AUTUMN AT THE LATEST". hraparak.am.
  20. ↑ Siranush Ghazanchyan (2024. május 14.). "Democracy a strategy for Armenia։ PM Pashinyan participates in Copenhagen Democracy Summit". Public Radio of Armenia.
  21. ↑ "Who is Armenian opposition leader Nikol Pashinyan?". 2018. május 2.
  22. ↑ Yeghiazaryan, Siranush (2015. január 15.). "Նիկոլ Փաշինյան. "Գուցե իմ ամբողջ կյանքը խենթություն է"". mediamax.am (örmény nyelven). Archived from the original on 2018. május 12. Hozzáférés: 2018. május 21.{{cite web}}: CS1 karbantartás: bot: URL eredeti státusza ismeretlen (link)()
  23. ↑ Jardine, Bradley (2018. május 29.). "Armenian leader Pashinyan's son volunteers to serve in Karabakh".
  24. ↑ Ghazanchyan, Siranush (2021. október 5.). "Armenian PM's son signs up for the Army". Public Radio of Armenia (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2021. március 9.
  25. ↑ "Почему Путин не вмешался в бархатную революцию в Армении – Никол Пашинян в "Немцова.Интервью"" (orosz nyelven). Deutsche Welle. 2018. május 29.
  26. ↑ "Ready to talk Nagorno-Karabakh peace: Armenia PM Nikol Pashinyan". www.aljazeera.com (angol nyelven). Al Jazeera. 2018. július 27. Hozzáférés: 2021. március 9.
  27. ↑ "Վարչապետ Նիկոլ Փաշինյանի ելույթը Ֆրանկոֆոն հասարակական կազմակերպությունների 11-րդ ֆորումին". Government of Armenia. 2018. szeptember 12.
  28. ↑ "After speaking in very decent English, Nikol concluded in French in homage to @OIFfrancophonie coming up next month". Emil Sanamyan on Twitter. 2018. szeptember 25.
  29. ↑ Khojoyan, Sara (2021. június 9.). "Armenia Elections Get Personal as Premier Offers Son for POWs". Bloomberg. Hozzáférés: 2021. október 22.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nikol_Pasinján&oldid=28341325”