Mundzsu pekcsei király
| Mundzsu pekcsei király | |
| Pekcse 22. királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 475 – 477[1][2] | |
| Elődje | Kero () |
| Utódja | Szamgun () |
| Életrajzi adatok | |
| Gyermekkori név | Pujo Modo (부여모도, 夫餘牟都, )[2] |
| Posztumusz név | nem ismert[2] |
| Született | ?[2] |
| Elhunyt | 477[2] |
| Édesapja | Kero ()[2] |
| Édesanyja | ismeretlen nevű királyné[2] |
| Testvére(i) | Kondzsi |
| Házastársa | ismeretlen nevű királyné[2] |
| Gyermekei | Szamgun ()[2] |
| Átírási segédlet | |
| Mundzsu vang | |
| Koreai átírás | |
| Hangul | 문주왕 |
| Handzsa | 文周王 |
| McCune–Reischauer | Munju wang |
| Átdolgozott | Munju wang |
Mundzsu () (? – 477) az ókori Pekcse () állam 22. királya.[2][3]
Élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Kero () király elsőszülött fiaként jött a világra, aki 455-ben a legmagasabb hivatali beosztásba (szangdzsvaphjong (), 상좌평, 上佐平) nevezte ki.[2]
472-ben Kero () az Északi Vej-dinasztiához fordult segítségért, hogy közösen támadják meg Kogurjót (), de elutasították a kérését, aminek következtében Pekcse () megszakította velük a diplomáciai kapcsolatot.[2] Az eset azonban feldühítette Csangszu ()t, Kogurjo () királyát, aki 475-ben 30 000 katonával támadást intézett az ország ellen és ostrom alá vette a fővárost. Mikor az ellenség megtámadta a fővárost, Mundzsu () Sillába utazott, hogy erősítést kérjen, Kero () pedig a fővárost védte, ám hét nap után a város elesett, a király pedig az ellenség foglya lett, majd kivégezték (lefejezték).[2][3]
Mundzsu () tízezer sillai katonával tért vissza, és sikerült kiszorítania Kogurjo () seregeit, ám a főváros addigra elpusztult. Mundzsu () trónra lépett és a fővárost Ungdzsin ()ba (웅진, 熊津) (ma Kongdzsu ()) helyezte át. 476 márciusában küldötteket indított a Szung () udvarba, ám Kogurjo () meghiúsította a kísérletet. Augusztusban He Gu ()t (해구, 解仇) hadügyminiszterré nevezte ki (pjonggvandzsvaphjong (), 병관좌평, 兵官佐平).[2]
477 tavaszán a király belügyminiszterré nevezte ki az öccsét, Kondzsi ()t (곤지, 昆支). Ekkora azonban az uralkodó hatalma már megrendült, köszönhetően az ősi főváros elvesztésének, és a nemesség köreiben egyre mélyülő konfliktusoknak. He Gu () a politikai hatalmát arra használta, hogy tovább gyengítse a királyt, és megszegje a törvényeket. 477 őszén a királyt vadászat közben banditák ölték meg, akiket He Gu () bujtott fel. A király korai halála miatt fia, Szamgun () 13 évesen lépett trónra.[2][3]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Doopedia: "문주왕" (koreai nyelven). Doopedia. Hozzáférés: 2025. december 15.
- ↑ Encykorea: "문주왕" (koreai nyelven). Encyclopaedia of Korean Culture (한국민족문화대백과사전). Hozzáférés: 2025. december 15.
- ↑ Nahm: Nahm, Andrew C. (1996). Korea: Tradition and Transformation – A History of the Korean People (angol nyelven) (második kiadás ed.). Elizabeth, NJ: Hollym International. ISBN 1-56591-070-2. OCLC 917031206.
| Előző uralkodó: Kero () |
Pekcse királya 475 – 477 |
Következő uralkodó: Szamgun () |
