Ugrás a tartalomhoz

Lev Davidovics Landau

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lev Davidovics Landau
Életrajzi adatok
Született1908. január 9.
Baku
Elhunyt1968. április 1. (60 évesen)
Moszkva
SírhelyNovogyevicsi temető
Ismeretes mintelméleti fizikus
HázastársKonkorgyija Tyerentyjevna Drobanceva
SzüleiLyubov Garkavi-Landau
Iskolái
  • Szentpétervári Egyetem Fizika és Matematika Kar
  • Bakui Állami Egyetem
  • Baku Polytechnicum
Tudományos fokozata fizikai és matematikai tudományok doktora (1934)
Szakmai kitüntetések
A Wikimédia Commons tartalmaz Lev Davidovics Landau témájú médiaállományokat.

Lev Davidovics Landau (oroszul: Лев Дави́дович Ланда́у; Baku, 1908. január 22. – Moszkva, 1968. április 1.) Nobel-díjas szovjet elméleti fizikus.

Élete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zsidó családban született az akkor az Orosz Birodalomhoz tartozó azerbajdzsáni Bakuban. Édesapja, David Lvovics Landau mérnök volt a helyi olajiparban, édesanyja, Ljubov Venyiaminovna Garkavi-Landau orvosként dolgozott. Tizenhárom évesen végezte el a középiskolát, 19 évesen szerzett diplomát a Leningrádi Állami Egyetem elméleti fizika szakán. 1929 és 1931 között Svájcban, Németországban, Angliában és – Niels Bohr tanítványaként – Dániában dolgozott. 1932-től 1937-ig az Ukrán Műszaki-Fizikai Intézet Elméleti Osztályát vezette Harkovban.

1937-ben Landau feleségül vette Kora T. Drobanzevát Harkovból.[1] Fiuk, Igor (1946–2011) elméleti fizikus lett. 1937-ben Moszkvába került, 1962-ig a Szovjet Tudományos Akadémia Fizikai Intézetét vezette.

Tudományos eredményei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Landau vívmányai közé tartozik a sűrűségmátrix módszer független együttes felfedezése a kvantummechanikában (Neumann János mellett), a diamágnesesség kvantummechanikai elmélete, a szuperfolyékonyság elmélete, a másodrendű fázisátalakulások elmélete, a Ginzburg–Landau elmélet. a szupravezetés, a Fermi-folyadékok elmélete, a Landau-csillapítás magyarázata a plazmafizikában, a Landau-pólus a kvantumelektrodinamikában, a neutrínók kétkomponensű elmélete, a láng instabilitás magyarázata (Darrieus-Landau instabilitás), valamint az S Landau-egyenletei mátrix szingularitások.

A szuperfolyékony hélium vizsgálatakor sejtette meg a rotonok létezését. A roton egy elemi részecske vagy kvázirészecske. Az ilyen "nem valódi részecskék" egy adott anyaghoz kapcsolódó állapot illetve tulajdonság leírását segítik elő. A rotonok konkrétan a hélium mikroszkopikus örvényszerű gerjesztéseinek leírására alkalmasak. A folyékony hélium viselkedése 2,2 kelvin hőmérséklet alá hűtésekor hirtelen megváltozik, szuperfolyékonnyá válik. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag súrlódás nélkül áramlik át egyik része a kapillárison. A hélium másik fele erősen felmelegszik, mintha a folyadék hideg része távozott volna az edényből. Landau ötlete, amely ma már a kvantumfolyadékok elméletének alapja, azt mondja ki, hogy az ilyen tulajdonságú szuperfolyékony héliumban kétféle hanghullám terjedhet.

Landau pontosan megjósolta mindkét hullám tulajdonságait és közben a szuperfolyékony hélium mikroszkopikus örvényszerű gerjesztéseinek, a „roton”-oknak a tulajdonságait is. Ezeket csak Landau halála után sikerült kimutatni, amikor is egy kísérlet során a héliumon neutronnyalábot engedtek át és neutronsugár elhajlásából világosan kiderült: a rotonok valóban léteznek.

A szuperfolyékonyság matematikai elméletének kidolgozásáért 1962-ben fizikai Nobel-díjat kapott. Az elmélet a folyékony hélium tulajdonságait számolja 2,17 K (−270,98 °C) alatti hőmérsékleten.[2]

Politikai nézetei, értékrendje

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1938 áprilisában letartóztatták egy Sztálin-ellenes röplap írásáért, mely a sztálinizmust a német nácizmushoz és az olasz fasizmushoz hasonlította.[3] 1957-ben a KGB az SZKP Központi Bizottsága számára készített terjedelmes jelentés rögzítette Landau nézeteit az 1956-os magyar felkelésről, Vlagyimir Leninről és az általa „vörös fasizmusnak” nevezett jelenségről.[4]

1965 júniusában Lev Landau és Jevszej Liberman levelet tettek közzé a The New York Timesban, amelyben kijelentették, hogy szovjet zsidóként ellenzik az Egyesült Államok beavatkozását a 'Diákharc a szovjet zsidóságért' hivatkozással. .[5]

Halála

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Landau 1968. április 1-jén, 60 évesen halt bele a hat évvel korábbi autóbalesetben elszenvedett sérülések komplikációiba. A Novogyevicsi temetőben temették el.[6]

Magyar nyelven is megjelent művei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • L. D. Landau-J. B. Rumer: Nehéz kérdések – Mi a relativitáselmélet?, Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest, 1961, fordította: Abonyi Iván
  • L. D. Landau-A. I. Kitajgorodszkij: Fizika mindenkinek (Физика для всех, 1979?), Gondolat Kiadó, Budapest, 1975, fordította: Katona Zoltán
  • L. D. Landau-E. M. Lifsic: Elméleti fizika I-X., (Теоретическая физика, 1974), Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest, 1974 és 1988 között több kiadás, Typotex Kiadó Budapest, 2010-2012, szerkesztő: Dr. Marx György (I.-III, V és VII.), továbbá Abonyi Iván, Gálfi László, Geszty Tamás, Moldoványi Gyula, Dr. Nagy Tibor, Oláh Judit és Patkós András
    • I. Mechanika, fordította: Boschán Péter, Matolcsi Tamás, Gálfi László, Kunszt Zoltán, Niedermayer Ferenc
    • II. Klasszikus erőterek, fordította: Boschán Péter, Gálfi László, Kunszt Zoltán, Niedermayer Ferenc
    • III. Kvantummechanika, fordította: Boschán Péter, Matolcsi Tamás, Gálfi László, Kunszt Zoltán, Niedermayer Ferenc
    • IV. Relativisztikus kvantumelmélet, fordította: Niedermayer Ferenc, Patkós András
    • V. Statisztikus fizika I., fordította: Boschán Péter, Matolcsi Tamás, Gálfi László, Kunszt Zoltán, Niedermayer Ferenc
    • VI. Hidrodinamika, fordította: Boschán Péter
    • VII. Rugalmasságtan, fordította: Boschán Péter
    • VIII. Folytonos közegek elektrodinamikája, fordította: Boschán Péter, Krasznovszky Sándor?
    • IX. Statisztikus fizika II., fordította: Patkós András
    • X. Kinetikus fizika, fordította: Seres István

Érdekességek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1972-ben tiszteletére nevezték el a 2142 Landau kisbolygót.

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ Petr Leonidovich Kapitsa, Experiment, Theory, Practice: Articles and Addresses, Springer, 1980, ISBN 9027710619, p. 329.
  2. ↑ "Lev Davidovich Landau, Soviet physicist and Nobel laureate". Physics Today. 57 (2): 62. 2004. Bibcode:2004PhT....57Q..62.. doi:10.1063/1.2408530.
  3. ↑ Музей-кабинет Петра Леонидовича Капицы (Peter Kapitza Memorial Museum-Study), Академик Капица: Биографический очерк (a biographical sketch of Academician Kapitza).
  4. ↑ 19 December 1957* (no number). The Bukovsky Archives.
  5. ↑ Yaacov Ro'i, The Struggle for Soviet Jewish Emigration, 1948–1967, Cambridge University Press 2003, ISBN 0521522447 p. 199
  6. ↑ Obelisk at the Novodevichye Cemetery. novodevichye.com (26 October 2008). Retrieved on 28 January 2012.

Források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Landau-Lifsic sorozat magyar nyelven online is elérhető.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lev_Davidovics_Landau&oldid=28880873”