Kempten
| Kempten | |||
| A városháza a Marktplatzon | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Tartomány | Bajorország | ||
| Kerület | Svábföld | ||
| Székhelye | Kempten | ||
| Rang | járási jogú város | ||
| Polgármester | Thomas Kiechle (CSU) | ||
| Irányítószám | 87435, 87437, 87439 | ||
| Körzethívószám | 0831 | ||
| Rendszám | KE | ||
| Testvérvárosok | Lista
| ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 67 916 fő (2025. dec. 31.)[1] | ||
| Népsűrűség | 980 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 674 m | ||
| Terület | 62,29 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
![]() | |||
| Elhelyezkedése Bajorország térképén | |||
| Kempten weboldala | |||
![]() | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Kempten témájú médiaállományokat. | |||
A délnyugat-bajorországi Kempten az Allgäu-vidék központja, az egyik legrégebbi iskolaváros Németországban. Lakosainak száma 62 000 fő. Kempten a térség közlekedési csomópontja, az A7-es autópálya mellett fekszik. Az Iller folyó partján elterülő város változatos lehetőségeket kínál a szabadidő eltöltéséhez. Lakosainak száma 67 916 fő (2025. december 31.).[1]
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az A7 jelű autópálya mellett fekvő település. Kempten Oberallgäu járás, Lauben, Altusried, Wiggensbach, Buchenberg, Waltenhofen, Durach, Betzigau és Haldenwang községekkel határos.
Népesség
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosok száma | 2704 | 39 821 | 56 944 | 64 625 | 65 624 | 66 947 | 68 330 | 69 053 | 70 713 | 67 916 |
| 1808 | 1950 | 1975 | 2012 | 2014 | 2015 | 2017 | 2021 | 2023 | 2025 |
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A várost a görög geográfus, Sztrabón említette először Cambodunum néven, amely Raetia római provincia legjelentősebb városainak egyike, majd tartományi főváros volt, így egyike a legrégebbi német városoknak. Kambodounon néven (vár a folyó kanyarulatánál) még a kelták alapították. Római utódját, Cambodunumot 259-ben az alemannok lerombolták. Fórumának, templomának fürdőjének és lakóházainak alapjait az 1 800-as évek végén kezdték feltárni.
1289-ben I. Rudolf német király kiváltságlevelet adott a településnek, kezdetét veszi a birodalmi várossá fejlődés folyamata. 1525-ben teljes jogú szabad birodalmi város lett. 1633-ban a fejedelmi apátság és a birodalmi város kölcsönösen feldúlták egymást a császári és svéd csapatok segítségével. A fejedelmi apátság és birodalmi város Bajorország részévé vált és végül 1818-ban egyesült. 1972-ben a városhoz csatolták Sankt Mang és Sankt Lorenz településeket.
Látnivalók, nevezetességek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- St. Lorenz bazilika - 1650-1666 között épült. Michael Beer és Johann Serro irányításával. Mai alakját a 18. század közepén kapta, amikor az oldalhajók falát megbontották, ekkor képezték ki a rokokó körkápolnákat. Homlokzata négyzetes tagolású, hajója gömbölyded; jelentékeny kora barokk templom.
- St. Mang templom - Ez a város legrégebbi temploma, mely 1426-1440 között az egykor itt portyázó magyarok által lerombolt benedekrendi kolostor alapfalaira épült. A 66 méter magas torony mögött húzódó háromhajós bazilikát a 16. század elején bővítették.
- A hercegapátok rezidenciája
- CamboMare élményfürdő
- Allgäu Múzeum
- Alpesi Múzeum
- Karácsonyi vásár
- Zumstein-ház
- APC Régészeti Park
Testvérvárosai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 "Alle politisch selbständigen Gemeinden mit ausgewählten Merkmalen am 31.12.2025". Gemeindeverzeichnis 2025 (német nyelven). Szövetségi Statisztikai Hivatal. 2026. augusztus 27. Hozzáférés: 2026. szeptember 3.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A város hivatalos weboldala (németül)

