Kép
Az ismeretelméletben a kép (latinul imago, jelentése „hasonmás”) olyan alkotás, amely valamilyen test vagy folyamat, a mindennapi nyelvhasználatban rendszerint egy fizikai tárgy vagy egy személy hasonlóságát megmutatja, „visszaadja”.
Az az elképzelés (amely átvitt értelemben maga is egy kép), miszerint az (emberi) tudat valamilyen módon leképezi a valóságot, mindazt ami érzékszervekkel felfogható, írásos formában már Arisztotelész műveiben is megjelent (Hermeneutika), és számos filozófiai irányzat ismeretelméleti alapvetésének ez a nagyon határozott kiindulási alapja, mások számára pedig elméleti kritika tárgya. A tudományelméletben a kép fogalma helyett a jóval kidolgozottabb modell fogalmát használjuk. A tudatban kialakuló kép az emlékezet (emlékkép) vagy a képzelet (képzet) terméke, amelynek tárgya nem okvetlenül azonos a külső valóság valamely részével, a valamihez való hasonlóság azonban mindig fennáll, ugyanis mindent, amit elképzelünk, automatikusan valamivel – legtöbbször a már ismerttel – összehasonlítjuk.
Szűkebb értelemben képnek olyan anyagi tárgyakat nevezünk, amiket a valóságról alkotott kép alapján, vagy esetleg módszertanilag éppen azzal „vitatkozva”, a művészek és iparosok készítenek (grafika, festmény, mozgókép, komputergrafika stb.). Képnek számít egy illusztráció, térkép, ábra, festmény stb. Képek készülhetnek kézzel, számítógéppel és vegyes képalkotó technikákkal is.
A képek rendszerint kétdimenziósak, mint a fénykép, de van aki a szobrot is hasonmásnak tekinti. A képet többnyire optikai eszközökkel hozzák létre, mint például a fényképezőgép, tükör, optikai lencse, távcső, mikroszkóp stb., illetve természeti tárgyak és jelenségek is alkotnak képet, mint például az emberi szem és a víz felszíne.
A pszichológiában átvitt értelemben, de az ismeretelméleti jelentésénél jóvabb szűkebb értelemben, szintén használják a kép fogalmat több dologra is: testkép, emlékkép, elképzelés valamiről, illetve a társadalom más tagjaiban élő kép az egyénmről. Nem tartós, továbbá sokszor nem valós, nem valóságot tükröző kép az, amelyet vetítenek (lásd vetítés).
Újabban a mérhetetlen számban jelenlévő képek kezdik határaikat veszíteni, [forrás?] ezért a művészettörténészek átrendezik a 20. század művészetében a képkategóriákat és új fogalmi behatárolásokat kísérelnek meg (például Matthias Bunge), illetve szükségessé vált, mert nem megoldott a képek, például téma szerinti részletesebb osztályozása.
A matematikában egy függvény (vagy esetleg reláció) értékkészletének az értelmezési tartományhoz rendelt elemeit nevezzük az értékkészlet vagy képhalmaz elemeinek, képeinek.