Jeruzsálemi Szent Cirill

Jeruzsálemi Szent Cirill
Jeruzsálemi Szent Cirill ikonábrázolása
egyháztanító, hitvalló, Jeruzsálem püspöke
Születése
313/315 körül Jeruzsálem vagy környéke
Halála
386 vagy 387. március 18. Jeruzsálem
Tisztelete
Tisztelik	Ortodox kereszténység Római katolikus egyház Anglikán Közösség egyes protestáns egyházak
Szentté avatása	ókori kultusz
Kegyhely	Jeruzsálem
Ünnepnapja	március 18.
Jelképei	püspöki ornátus, könyv, kereszt
Viták	ariánusbarát püspöki kinevezésének gyanúja; a misztagógikus katekézisek szerzősége
Irodalmi munkássága
Fő művei	Katekézisek, Misztagógikus katekézisek, Levél Constantius császárhoz
[https://www.catholic-hierarchy.org/bishop/bjerus.html jerus.html Jeruzsálemi Szent Cirill a Catholic Hierarchy-n]
A Wikimédia Commons tartalmaz Jeruzsálemi Szent Cirill témájú médiaállományokat.

Jeruzsálemi Cirill vagy egyházi nevén Jeruzsálemi Szent Cirill (görögül: ógörögül: Κύριλλος Ἱεροσολύμων, Kürillosz Hieroszolümón; latinul: Cyrillus Hierosolymitanus) (Jeruzsálem vagy környéke, 313/315 körül – Jeruzsálem, 386 vagy 387. március 18.) ókeresztény püspök, teológus, hitvalló és egyháztanító. A 4. század közepétől haláláig Jeruzsálem püspöke volt; püspöksége az ariánus viták, a palesztinai egyházkormányzati feszültségek és a keresztény Jeruzsálem felemelkedésének korára esett.

Nevét a többi Cirilltől, különösen Alexandriai Szent Cirilltől való megkülönböztetésül viseli a „jeruzsálemi” jelzővel. Életéről viszonylag kevés közvetlen adat maradt fenn, de művei, főként a keresztelésre készülőknek és az újonnan megkeresztelteknek mondott katekézisei, a 4. századi keresztény hitoktatás, liturgia, szentségtan és jeruzsálemi egyházi élet kiemelkedő forrásai.

Cirill legjelentősebb fennmaradt művegyüttese a Katekézisek, amely egy bevezető beszédből, tizennyolc keresztség előtti tanításból és öt misztagógikus katekézisből áll. Ezek a beszédek nem elvont teológiai értekezések, hanem élő, lelkipásztori célú tanítások: a keresztségre készülők hitbeli, erkölcsi és liturgikus bevezetését szolgálták. A bennük található szentségtani tanítás, különösen a keresztségről, a krizmálásról és az Eucharisztiáról, a keresztény ókor egyik legfontosabb tanúsága.

XIII. Leó pápa 1883. július 28-án, a Nullo unquam tempore kezdetű apostoli levéllel az egyháztanítók sorába emelte. Ünnepnapja a keleti és a nyugati kereszténységben egyaránt március 18..

Történeti háttér

Cirill életének megértéséhez ismerni kell a 4. századi Jeruzsálem helyzetét. A város a Bar Kohba-felkelés leverése után hosszú ideig római-pogány városként, Aelia Capitolina néven élt tovább. A keresztények természetesen tudták, hogy Jézus szenvedése, halála és feltámadása Jeruzsálemhez kötődik, de a város liturgikus, politikai és zarándokhelyi jelentősége csak fokozatosan erősödött meg. A konstantini fordulat után Jeruzsálem új szerepet kapott: a császári építkezések, a Szent Sír-templom, a betlehemi Születés-templom és az Olajfák hegyéhez kapcsolódó szent helyek kiépítése a várost a keresztény emlékezet egyik központjává tette.

Egyházi szempontból Jeruzsálem helyzete sajátos volt. A első nikaiai zsinat 7. kánonja elismerte a jeruzsálemi püspök különleges tiszteletét, de a palesztinai metropolitai joghatóságot továbbra is Cézáreához kötötte. Ez a kettősség — a jeruzsálemi egyház apostoli és üdvtörténeti tekintélye, illetve Cézárea tartományi metropolitai joga — Cirill püspöksége alatt nyílt egyházpolitikai feszültséghez vezetett.

A 4. század másik nagy háttere az ariánus vita volt. A kérdés középpontjában Krisztus istensége, az Atyához való viszonya és a niceai homoousios — „egylényegű” — kifejezés értelmezése állt. Cirill a keleti teológiai hagyomány nyelvén beszélt, és katekéziseiben ritkán használta a vitás technikai kifejezéseket, de tanítása a Fiú valóságos istenségét, az Atyától való örök születését és az üdvtörténetben betöltött isteni szerepét vallotta.

Cirill működése ezért nemcsak dogmatörténeti, hanem liturgiatörténeti szempontból is jelentős. A 4. századi Jeruzsálemben a szent helyek, a püspöki tanítás és a húsvéti beavatási liturgia szoros egységet alkottak. E tekintetben Cirill katekézisei Egeria zarándoknő útinaplójával együtt a jeruzsálemi liturgia legfontosabb korai tanúi közé tartoznak: az egyik a püspöki hitoktatás belső világát, a másik a zarándok szemével látott liturgikus rendet világítja meg.

Élete

Származása és képzése

Cirill 313 vagy 315 körül született Jeruzsálemben vagy annak környékén. Ifjúságáról kevés biztos adat ismert. A későbbi források keresztény családi háttérrel hozzák kapcsolatba, de ezek a részletek nem minden esetben ellenőrizhetők. A műveiből mindenesetre kitűnik, hogy alapos bibliai műveltséggel rendelkezett, jól ismerte a keresztény tanítás hagyományos formáit, és képes volt egyszerű, mégis teológiailag sűrű nyelven tanítani.

A hagyomány szerint Makariosz püspök avatta diakónussá a 330-as években, majd Makariosz utóda, Maximosz szentelte pappá 343 körül. Papi működésének legfontosabb feladata a keresztségre készülők oktatása lett. Beszédeiből nem egy magánteológus elvont rendszere rajzolódik ki, hanem egy püspöki egyház katekumenátusa: a hitvallás átadása, a Szentírás magyarázata, a bűnbánatra hívás és a szentségekbe való bevezetés.

Püspökké választása

Maximosz halála vagy eltávolítása után Cirill 350 körül lett Jeruzsálem püspöke. A püspökké emelés körülményeit az ókori források eltérően adják elő. Szent Jeromos gyanakvással beszélt róla, és azt sugallta, hogy az ariánusok támogatásával került székébe. Szókratész és Szozomenosz egyháztörténészek is összefüggésbe hozzák megválasztását Akakiosz cézáreai metropolita befolyásával. A modern kutatás azonban óvatosabban ítél: az, hogy Cirill püspökké emelésében Akakiosz szerepet játszott, önmagában nem bizonyítja Cirill ariánus voltát. A későbbi események éppen azt mutatják, hogy Cirill hamarosan szembekerült Akakiosszal, részben hitbeli, részben joghatósági okokból.

Jeruzsálem püspökeként Cirill saját székét nem pusztán tartományi alárendelt püspökségnek tekintette. A város apostoli és üdvtörténeti tekintélyére hivatkozva erősebb önállóságot igényelt, mint amit a cézáreai metropolita kész volt elismerni. Így a vita nem redukálható egyszerűen személyes féltékenységre vagy dogmatikai címkézésre: benne volt Jeruzsálem sajátos rangja, a szent helyek fölötti püspöki tekintély és a palesztinai egyháztartomány belső szerkezete is.

A 351-es égi kereszt és a Constantiushoz írt levél

Cirill püspökségének korai időszakához kapcsolódik a Levél Constantius császárhoz. A levél egy Jeruzsálem fölött látott fénylő keresztről számol be, amelyet Cirill 351. május 7-ére datált. A jelenség leírása szerint a kereszt a Golgota fölött tűnt fel, és az Olajfák hegyéig terjedt. A levél egyszerre vallási, lelkipásztori és politikai dokumentum: Cirill a császárnak úgy mutatja be a jelet, mint Krisztus igazságának és a keresztény hitnek mennyei megerősítését.

A levél fontos azért is, mert sajátos ablakot nyit Cirill püspöki öntudatára. Jeruzsálem püspökeként nemcsak helyi lelkipásztornak tekintette magát, hanem annak a városnak a tanújaként szólt, ahol a kereszt, a feltámadás és az apostoli igehirdetés emléke egyetlen szent topográfiában sűrűsödött össze.

Konfliktusa Akakiosszal és száműzetései

Cirill és Akakiosz cézáreai püspök viszonya hamar megromlott. A hagyomány szerint Akakiosz azzal is vádolta Cirillt, hogy éhínség idején egyházi javakat adott el. A vád valószínűleg egy tágabb hatalmi és egyházpolitikai konfliktus része volt; ha igaz, hogy Cirill valóban egyházi értékeket használt fel az éhezők megsegítésére, ez inkább karitatív, mintsem erkölcstelen cselekedetként értelmezhető.

357-ben Akakiosz vezetésével zsinat fosztotta meg Cirillt püspöki székétől. Cirill nem fogadta el az ítéletet, hanem fellebbezett. Száműzetésbe került, előbb Antiochiába, majd Tarzuszba ment, ahol Silvanus püspök vendégszeretetét élvezte, és továbbra is prédikálhatott. A 359-es szeleukeiai zsinat kedvezően ítélt ügyében, de az Akakioszhoz közelebb álló konstantinápolyi tanács ismét ellene döntött.

Julianus uralkodásának kezdetén, 361 körül Cirill visszatérhetett Jeruzsálembe. A nyugalom azonban rövid volt. Valens császár ariánusbarát egyházpolitikája idején újra száműzték, és csak Valens halála után, 378-ban foglalhatta el véglegesen püspöki székét. A hagyomány szerint püspökségének jelentős részét, mintegy tizenhat évét töltötte száműzetésben.

Julianus és a jeruzsálemi templom újjáépítésének kísérlete

Cirill püspöksége alatt történt Julianus császár kísérlete a jeruzsálemi zsidó templom újjáépítésére. Julianus politikája a keresztény császárság konstantini irányával szemben a pogány kultuszok megújítására és a kereszténység társadalmi súlyának csökkentésére törekedett. A templom újjáépítésének terve ebbe a politikába illeszkedett: a keresztény értelmezés szerint a terv Krisztusnak a templom pusztulására vonatkozó jövendölésével állt szemben.

A kísérlet végül meghiúsult. Az ókori keresztény források tűzről, földrengésről vagy más rendkívüli eseményekről számolnak be, amelyek megakadályozták az építkezést. A modern történetírás e beszámolókat forráskritikával kezeli, de abban széles körű egyetértés van, hogy a terv valóban összefüggött Julianus kereszténységgel szembeni politikájával, és hogy a jeruzsálemi keresztény emlékezetben erős apologetikai jelentőséget kapott.

A konstantinápolyi zsinat és utolsó évei

Az első konstantinápolyi zsinat utáni egyházi rendezés kifejezetten elismerte Cirill püspöki jogát és ortodox hitét. Ez a későbbi elismerés különösen fontos, mert ellensúlyozza a korábbi, részben ellenfeleitől származó gyanúsításokat. Az ókori egyházi emlékezet végső soron nem ariánus kompromisszumemberként, hanem az igaz hitért sokat szenvedett jeruzsálemi püspökként őrizte meg alakját.

Utolsó éveiben Cirillnek olyan jeruzsálemi egyházat kellett helyreállítania, amelyet a pártoskodás, a váltakozó püspöki irányítás és a dogmatikai küzdelmek megsebeztek. Ebben a helyzetben különösen fontos lett számára az egyházi egység, a hitvallás világos átadása és a liturgikus élet rendezése. Halála 386 vagy 387 körül következett be. Hagyományos ünnepnapja március 18.

Művei

Cirill neve alatt több mű maradt fenn, de ezek hitelessége és szerzősége nem azonos bizonyosságú.

Legfontosabb művei:

• Katekézisek – egy bevezető beszéd, a Procatechesis, továbbá tizennyolc keresztség előtti katekézis a keresztségre készülők számára.
• Misztagógikus katekézisek – öt tanítás az újonnan megkeresztelteknek a keresztség, a krizmálás és az Eucharisztia értelméről.
• Levél Constantius császárhoz – a Jeruzsálem fölött látott fénylő keresztről.
• Homília a béna meggyógyításáról – a Bethesda-fürdőnél történt evangéliumi gyógyításról.
• Töredékek – néhány neki tulajdonított homiletikai vagy exegetikai töredék.

A Katekézisek és a Levél Constantiushoz a kutatásban általában Cirill hiteles műveinek számítanak. A Misztagógikus katekézisek szerzősége vitatottabb: sokáig Cirill műveiként tartották számon őket, de több kutató szerint jelenlegi formájukban részben vagy egészben utódjához, Jeruzsálemi Jánoshoz is köthetők. Mások Cirill alapvető szerzőségét vagy legalábbis cirilli hagyományát védik. A mai kutatásban erős maradt az a nézet is, hogy a misztagógikus katekézisek cirilli eredetűek, de későbbi szerkesztésen vagy átdolgozáson mehettek át. A szócikk ezért indokoltan beszélhet „Cirill neve alatt fennmaradt” misztagógikus katekézisekről, miközben jelzi a szerzőségi kérdés nyitottságát.

A Katekézisek

Jellege és keletkezése

A Katekézisek Cirill legismertebb művei. Valószínűleg 348–350 körül hangzottak el Jeruzsálemben, a húsvéti keresztségre készülőknek tartott nagyböjti oktatás keretében. A beszédek nem könyvnek készültek: a hagyomány szerint hallgatók vagy gyorsírók jegyezték le őket. Ez magyarázza élőbeszédszerű stílusukat, ismétléseiket és gyakorlati irányultságukat.

A katekézisek közönsége elsősorban azokból állt, akik nevüket már beírták a húsvéti keresztségre készülők közé. Őket gyakran „megvilágosodásra készülőknek” nevezték, mert a keresztséget az ókeresztény nyelvben gyakran „megvilágosodásként” említették. A tanítási időszak a megtérés, a bűnbánat, az ördögűzések, a Szentírás hallgatása és a hitvallás megtanulása köré szerveződött.

Szerkezete

A fennmaradt anyag hagyományos felosztása a következő:

• Procatechesis – bevezető buzdítás a katekumenekhez.
• 1–5. katekézis – általános előkészítés: bűnbánat, keresztség, hit, megtérés, az alapvető tanítások összefoglalása.
• 6–18. katekézis – a jeruzsálemi hitvallás magyarázata, cikkelyről cikkelyre.
• 5 misztagógikus katekézis – a húsvét után megkereszteltek bevezetése a szentségek mélyebb értelmébe.

Cirill katekéziseiben a hitvallás nem puszta emlékezetgyakorlat. A hitvallás a Szentírás tanításának tömör összefoglalása, amelyet az Egyház ad át a keresztségre készülőknek. A Szentírás igazolja és kibontja a hitvallást, a hitvallás pedig vezérfonalat ad a Szentírás helyes olvasásához.

A hitoktatás mint megtérésre vezető út

A katekézisek egyik sajátossága, hogy a tanítás nem merül ki ismeretközlésben. Cirill a hitet életformának tekinti: a katekumennek el kell hagynia régi bűneit, meg kell tanulnia keresztényként gondolkodni, imádkozni, böjtölni, részt venni az egyházi közösség életében, és a keresztségben új életet kell kezdenie. A megtérés nála folyamat: hallgatás, bűnbánat, hitvallás, ördögűzés, keresztség, krizmálás és eucharisztikus közösség egymáshoz kapcsolódó állomásai.

Ezért Cirill stílusa egyszerre tanító, buzdító és lelkipásztori. Nem csupán azt mondja meg, mit kell hinni, hanem azt is, hogyan kell a hitre készülni. A keresztény tanítás nála nem elvont eszmerendszer, hanem belépés Krisztus halálába és feltámadásába, valamint az Egyház látható közösségébe.

A misztagógikus katekézisek

A misztagógia az ókeresztény szóhasználatban a „misztériumokba”, vagyis a szentségekbe való bevezetést jelenti. A misztagógikus katekézisek sajátossága, hogy nem a keresztség előtt, hanem utána magyarázzák el a neofitáknak — az újonnan megkeresztelteknek —, mi történt velük a liturgiában. Ennek oka az úgynevezett disciplina arcani, vagyis a szent titkok fegyelme: a szentségek teljes liturgikus és teológiai magyarázatát csak azok kapták meg, akik már részesültek bennük.

Az öt misztagógikus katekézis a keresztségi szertartás fő mozzanatait magyarázza: a sátánnak való ellene mondást, a hit megvallását, az alámerítést, a krizmával való megkenést és az Eucharisztiában való részesedést. A beszédek nemcsak leírják a rítust, hanem bibliai értelmet is adnak neki: a keresztség Krisztus halálában és feltámadásában való részesedés, a krizma a Szentlélek ajándékának jele, az Eucharisztia pedig Krisztus testében és vérében való valóságos részesedés.

Tanítása

Szentírás és hitvallás

Cirill katekéziseinek egyik legfeltűnőbb vonása a Szentírás sűrű használata. Első látásra a patrisztikus idézéstechnika a modern olvasónak néha szabadnak vagy szokatlannak tűnhet, de Cirill esetében világos módszer figyelhető meg. A bibliai tanúságtételeket úgy rendezi el, hogy a hallgatókat a keresztény hit igazságának felismerésére, a hitvallás elfogadására és életük megváltoztatására vezesse.

A Szentírás Cirill számára nem egyszerűen hivatkozási gyűjtemény, hanem az Egyház élő tanításának alapja. A hitvallás a bibliai tanítás tömör foglalata; az Egyház azért adja át, hogy a kevésbé tanultak is biztos vezérfonalat kapjanak, és hogy a Szentírást ne önkényesen, hanem az apostoli hit keretében olvassák. Cirill ugyanakkor figyelmezteti hallgatóit, hogy a hit dolgaiban ne pusztán emberi véleményekre, hanem az isteni kinyilatkoztatásra támaszkodjanak.

A bibliai kánon története szempontjából is jelentős, hogy Cirill felsorolja azokat a könyveket, amelyeket a keresztségre készülőknek olvasásra ajánl. Ószövetségi listája a keleti egyházi gyakorlat jellegzetességeit tükrözi, újszövetségi felsorolásában pedig nem szerepel a Jelenések könyve, noha Cirill más helyeken ismerni látszik annak nyelvét és képeit. Ez a tény jól mutatja, hogy a 4. század közepén a bibliai könyvek liturgikus és kateketikai használata már erősen rögzült, de egyes könyvek körül még éltek regionális különbségek.

Szentháromságtan és krisztológia

Cirill a Szentháromságról a keresztségi hitvallás rendjében tanít. Hirdeti az egy Istent, az Atyát, a Fiú valóságos istenségét és a Szentlélek isteni működését. Teológiai nyelvezete nem mindig azonos Alexandriai Szent Atanáz vagy a kappadókiai atyák későbbi, kiforrott terminológiájával, de tartalma alapvetően a nikaiai hit irányába mutat.

Krisztusról úgy beszél, mint aki valóságosan Isten Fia, nem teremtmény a teremtmények között. A megtestesülés, a kereszthalál, a feltámadás és a második eljövetel Cirillnél nem puszta hittétel, hanem a keresztény beavatás tengelye. A katekumen nem egyszerűen tudomást szerez Krisztus eseményeiről, hanem a keresztségben és az Eucharisztiában részesedik azok gyümölcseiben.

Ariusszal és Atanázzal név szerint ritkábban foglalkozik, mert katekéziseinek célja elsősorban nem vitairat készítése, hanem a keresztségre készülők tanítása. Ez azonban nem jelenti azt, hogy közömbös lett volna a kor dogmatikai kérdései iránt. A Cirillt ért ariánus gyanú elsősorban püspökké választásának körülményeiből, Akakiosz cézáreai metropolita szerepéből és a kor keleti egyházpolitikai pártoskodásából fakadt. A fennmaradt katekézisek, valamint a konstantinápolyi zsinati recepció alapján azonban nem tekinthető ariánus teológusnak. Inkább olyan keleti püspök volt, aki a nikaiai hit tartalmát vallotta, de a legélesebb viták technikai szókészletével óvatosan bánt.

Egyháztan és katolicitás

Cirill katekéziseiben az Egyház nem pusztán hívők laza gyülekezete, hanem az üdvösség látható és szentségi közössége. A keresztség választóvonal: a katekumen már úton van az Egyház felé, de a teljes beavatás a keresztségben, a krizmálásban és az Eucharisztiában történik meg.

Különösen nevezetes Cirill magyarázata a „katolikus Egyházról”. A katolikus jelzőt nem csupán földrajzi egyetemességként érti, hanem a hit teljessége, a tanítás épsége, a minden néphez szóló küldetés és az üdvösségre vezető szentségi élet összefüggésében. Ezzel Cirill az egyik legkorábbi részletes tanúja annak, hogyan értelmezte a 4. századi Egyház saját katolicitását.

Az eretnekségekkel szembeni határozott fellépése sem pusztán polémia. Cirill szemében a hamis tanítás azért veszélyes, mert kiszakítja az embert az apostoli hitből és az Egyház szentségi közösségéből. Eretnekségtani fejtegetéseiben a közösség határait rajzolja meg: azt akarja megmutatni, mely tanítások nem férnek össze azzal a hittel, amelyre a keresztségben igent mondanak.

A keresztség

A keresztség Cirill tanításában nem külső jelkép, hanem valóságos újjászületés. A keresztségi víz önmagában közönséges víz volna, de az Egyház imádsága és a Szentlélek működése által a megkeresztelt részesedik Krisztus halálában és feltámadásában. A keresztség megtisztítja a bűnöktől, új életet ad, és az Egyház közösségébe helyez.

A keresztségi szertartás magyarázatában Cirill nagy hangsúlyt fektet a sátánnak való ellene mondásra és a hit megvallására. A keresztény élet nála harc, futás és küzdelem képeivel jelenik meg: a megkeresztelt ember nem csupán múltjától szabadul meg, hanem új hűséget fogad Krisztusnak.

A krizmálás és a Szentlélek ajándéka

A misztagógikus katekézisekben a keresztség után következő megkenés — a krizmálás — a Szentlélek ajándékával áll kapcsolatban. Cirill a látható olaj és a láthatatlan kegyelem kapcsolatát magyarázza: a testet látható kenet éri, a lelket a Szentlélek szenteli meg. E tanítás a későbbi keleti és nyugati bérmálási, illetve krizmálási teológia egyik fontos ókeresztény előzménye.

Az Eucharisztia

Cirill eucharisztikus tanítása a keresztény ókor egyik legtömörebb és legvilágosabb tanúsága Krisztus valóságos jelenlétéről. A misztagógikus katekézisekben a kenyér és a bor nem puszta jelképként szerepel, hanem Krisztus testeként és véreként, amelyben a hívő valóságosan részesedik. Cirill gondolatmenete szerint ha Krisztus maga mondta a kenyérre, hogy az az ő teste, és a borra, hogy az az ő vére, akkor a hívőnek nem érzékei látszata, hanem Krisztus szava alapján kell ítélnie.

Az Eucharisztia Cirillnél áldozati dimenzióval is bír. A liturgiában az Egyház imádkozik az élőkért és a megholtakért, és Krisztus áldozatára hivatkozva kéri Isten irgalmát. Ezért katekézisei fontos forrásai annak, miként értette a 4. századi jeruzsálemi egyház az eucharisztikus imádságot, az anamnézist, a közbenjárást és a halottakért mondott imát.

Erkölcsi és aszketikus tanítása

Cirill hitoktatása mindig erkölcsi következményekkel jár. A keresztségre készülőnek nem elég a hittételeket megismernie: meg kell bánnia bűneit, rendeznie kell életét, óvakodnia kell a bálványimádástól, a paráznaságtól, a babonától, a haragtól és a képmutatástól. A keresztény hit nála nem csupán igaz tanítás, hanem megtisztított élet.

A katekézisekben dicséri az önmegtartóztatást, a böjtöt, a tisztaságot, az imádságot és az Egyház liturgikus életében való hűséges részvételt. Ugyanakkor nem emberellenes aszkézist képvisel, hanem azt a meggyőződést, hogy az ember testestül-lelkestül Istenhez tartozik, és ezért a test cselekedeteinek is meg kell felelniük a hitnek.

Jelentősége

Jeruzsálemi Cirill jelentősége több területen is kiemelkedő. Először is ő az egyik legfontosabb tanúja a 4. századi katekumenátusnak. Beszédei megmutatják, hogyan készült fel egy felnőtt ember a keresztségre abban a korban, amikor a kereszténység már nem üldözött kisebbség volt, de a pogány vallási és kulturális háttér még erősen jelen volt.

Másodszor, művei elsőrangú liturgiatörténeti források. A Szent Sír-templomhoz, a Golgotához, az Olajfák hegyéhez és Jeruzsálem más szent helyeihez kapcsolódó utalásai révén nemcsak tanítását, hanem a kialakuló keresztény szentföldi liturgia világát is megismerhetjük. Cirill katekéziseiben a liturgia nem pusztán szertartásrend: a hit tanításának érzékelhető, testi és közösségi formája. A keresztség, a krizmálás és az Eucharisztia magyarázata azért különösen értékes, mert a 4. századi Jeruzsálemben mondott püspöki tanításként közvetlen kapcsolatban áll a húsvéti beavatás konkrét rendjével. Egeria zarándoknő későbbi beszámolójával együtt Cirill művei a jeruzsálemi liturgia rekonstrukciójának alapforrásai közé tartoznak.

Harmadszor, szentségtani tanítása a későbbi keresztény hagyomány számára is alapvető. A keresztségről mint halálról és feltámadásról, a krizmálásról mint a Szentlélek kenetéről, valamint az Eucharisztiáról mint Krisztus testében és vérében való részesedésről adott magyarázatai a katolikus, ortodox és tágabb patrisztikus teológiai hagyományban is maradandó hatást gyakoroltak.

Negyedszer, Cirill alakja segít árnyaltabban látni az ariánus viták korát. Nem minden keleti püspök illeszthető be egyszerűen az „ariánus” vagy „nikaiai” címke alá. Cirill esetében a régi gyanúk, a joghatósági viták és a dogmatikai óvatosság együttese bonyolult képet ad, de a későbbi egyházi recepció egyértelműen a hitvalló, ortodox püspököt látta benne.

A modern teológiában Cirill katekéziseit továbbra is használják a patrisztika, a szentségtan, a liturgiatörténet és a felnőttkeresztségi beavatás tanulmányozásában. Írásai különösen azért maradtak elevenek, mert egyszerre őrzik a 4. századi jeruzsálemi egyház konkrét liturgikus emlékezetét és a keresztény hit tanításának közérthető, lelkipásztori formáját.

Tisztelete

Cirill tisztelete keleten korán kialakult, ünnepét már az ókor végén számon tartották. A katolikus egyház, az ortodox egyházak és több nyugati keresztény közösség is szentként tiszteli. Ünnepnapja március 18.

A római naptárba a 19. században került be. XIII. Leó pápa 1883. július 28-án, a Nullo unquam tempore kezdetű apostoli levéllel az egyháztanítók közé sorolta. Egyháztanítói jelentőségét elsősorban kateketikai és szentségtani művei alapozzák meg.

Magyarul megjelent művei

• Catecheses mystagogicae, in: Az ősegyház szentségi élete; ford., bev. és jegyz. Kühár Flóris; Szent István Társulat, Budapest, 1944 (Keresztény remekírók).
• Jeruzsálemi Szent Kürillosz összes művei; ford., bev. és jegyz. Vanyó László; Központi Papnevelő Intézet, Budapest, 1995 (Seminarium Centrale Budapestinense).
• Jeruzsálemi Szent Kürillosz összes művei; ford., bev. és jegyz. Vanyó László, sajtó alá rend. Perendy László; Szent István Társulat, Budapest, 2006 (Ókeresztény írók), ISBN 978-963-361-856-1.

A magyar olvasó számára különösen jelentős Vanyó László fordítása és jegyzetapparátusa, amely Cirill műveit az ókeresztény irodalom tágabb összefüggésében teszi hozzáférhetővé. A Szent István Társulat 2006-os kiadása ma is a legfontosabb magyar nyelvű Cirill-kiadásnak tekinthető.

Irodalom

• Vanyó, László (1980). Az ókeresztény egyház és irodalma. Budapest: Szent István Társulat.
• Quasten, Johannes (1960). Patrology (angol nyelven). Vol. 3. Westminster, Maryland: Christian Classics. 362–377. o.
• Drijvers, Jan Willem (2004). Cyril of Jerusalem: Bishop and City. Supplements to Vigiliae Christianae (angol nyelven). Vol. 72. Leiden–Boston: Brill. ISBN 978-90-04-13986-9. {{cite book}}: Check |isbn= value: checksum (súgó)
• Doval, Alexis James (2001). Cyril of Jerusalem, Mystagogue: The Authorship of the Mystagogic Catecheses (angol nyelven). Washington, D.C.: The Catholic University of America Press. ISBN 978-0-8132-1012-4.
• McCauley, Leo P.; Stephenson, Anthony A. (1969–1970). The Works of Saint Cyril of Jerusalem. The Fathers of the Church (angol nyelven). Vol. 1–2. Washington, D.C.: The Catholic University of America Press.
• Jackson, Pamela (1991). "Cyril of Jerusalem's Use of Scripture in Catechesis". Theological Studies (angol nyelven). 52: 431–450.
• Bentley, Spencer W. (2019). Approaching Conversion: Cyril of Jerusalem’s Catechetical Programme and Baptismal Rite (PhD thesis) (angol nyelven). University of St Andrews.
• Akselberg, Kristian (2017). Greeks, Jews, Heretics, and the Church of God: Ecclesiology in the Catechetical Lectures of St Cyril, Archbishop of Jerusalem (DPhil thesis) (angol nyelven). University of Oxford.
• Green, Stephen David (2018). Christians and Jerusalem in the Fourth Century CE: A Study of Eusebius of Caesarea, Cyril of Jerusalem, and the Bordeaux Pilgrim (MA thesis) (angol nyelven). Portland State University.
• Mullen, Roderic L. (1997). The New Testament Text of Cyril of Jerusalem (angol nyelven). Atlanta: Society of Biblical Literature. ISBN 978-0-7885-0327-6.
• Hamman, Adalbert (1967). Die Kirchenväter: Kleine Einführung in Leben und Werk (német nyelven). Freiburg: Herder.

További információk

• XVI. Benedek pápa (2007. június 27.). "Saint Cyril of Jerusalem" (angol nyelven). The Holy See. Hozzáférés: 2026. május 20.
• John Chapman (1908). "St. Cyril of Jerusalem" (angol nyelven). Catholic Encyclopedia / New Advent. Hozzáférés: 2026. május 20.
• "Cirill" (magyar nyelven). Magyar Katolikus Lexikon. Hozzáférés: 2026. május 20.
• "Des heiligen Cyrillus Bischofs von Jerusalem Katechesen" (német nyelven). Bibliothek der Kirchenväter. Hozzáférés: 2026. május 20.
• "Cyril of Jerusalem: Catechetical Lectures" (angol nyelven). Christian Classics Ethereal Library. Hozzáférés: 2026. május 20.

Kapcsolódó szócikkek

• Katekizmus
• Ókeresztény irodalom
• Egyházatyák
• Egyháztanító
• Arianizmus
• Első nikaiai zsinat
• Első konstantinápolyi zsinat
• Szent Sír-templom
• Jeruzsálemi görög pátriárkák listája
• Alexandriai Szent Cirill