Ugrás a tartalomhoz

Frank Sinatra

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Frank Sinatra
1957-ben
1957-ben
SzületettFrancis Albert Sinatra
1915. december 12.[1][2][3][4][5]
Hoboken, New Jersey
Elhunyt1998. május 14. (82 évesen)[1][2][3][4][5]
Los Angeles, Kalifornia
Állampolgársága
Házastársa
  • Nancy Barbato (1939. február 4. – 1951. október 29.)[7][8]
  • Ava Gardner (1951. november 7. – 1957. július 5.)[8]
  • Mia Farrow (1966. július 19. – 1968. augusztus 16.)[8]
  • Barbara Sinatra (1976. július 11. – 1998. május 14.)
Élettársa
Gyermekeihárom gyermek:
SzüleiDolly Sinatra
Anthony Martin Sinatra
Foglalkozása
IskoláiHoboken High School
Kitüntetései
Halál okaszívinfarktus
SírhelyeDesert Memorial Park

Magassága172 cm
Zenei pályafutása
Műfajok
Aktív évek1935–1995
Kiadók
Hangszer
Hangbariton
Díjak
IPI-névazonosító00028814966
Műfajok
Díjai
Oscar-díjak
Legjobb férfi mellékszereplő
Most és mindörökké (1954)
Golden Globe-díjak
Legjobb férfi főszereplő (musical/vígjáték)
Fickós Joey (1958)
Legjobb férfi mellékszereplő
Most és mindörökké (1954)
További díjak

Frank Sinatra aláírása
Frank Sinatra aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Frank Sinatra témájú médiaállományokat.

Frank Sinatra, születési nevén Francis Albert Sinatra (Hoboken, 1915. december 12. – Los Angeles, 1998. május 14.) Oscar-, többszörös Grammy- és kétszeres Golden Globe-díjas olasz származású amerikai pop–dzsessz énekes és színész, akit az egyik legnépszerűbb és legnagyobb hatással bíró 20. századi zenei művésznek tartanak. Egyike a legkelendőbb előadóknak a világszerte több mint 150 millió példányszámban elkelt lemezeinek köszönhetően.[9] Gyakran emlegetik mint „A Hang” (angolul: The Voice), és mint az „Öreg Kékszemű” (Ol' Blue Eyes).

Pályafutásának kezdete (1935–1942)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyerekkorától énekes akart lenni, akkori példaképe, Bing Crosby nagy hatással volt rá. Tanulmányaival már 16 éves korában felhagyott, hogy éjszakai klubokban és egy, a családja által üzemeltetett bárban énekelhessen.

1935-ben csatlakozott a Three Flashes elnevezésű helyi trióhoz. 1935 szeptemberében megnyerték Edward Bowes rádiós tehetségkutató műsorát. Az adás házigazdája a Hoboken Four néven mutatta be az együttest. Díjnyertes előadásuk során azonnal elnyerték a közönség szívét, a nyeremény pedig egy féléves szerződés volt, színpadon és rádióban való fellépésre. 1935-36 telén a társulat egy 7 hónapig tartó körutazásra tett szert, mely során rendszeres fellépők voltak Közép- és Nyugat-Egyesült Államok illetve Kanada neves színházaiban. Az állandó utazás hamar belső feszültségeket generált, sokszor pedig fizikai erőszakra is sor került. A turné során Frank rögvest a banda frontemberévé vált, ekkor alakult ki körülötte a női rajongók frenetikus imádata. Még az év vége előtt a hatalmas stressz miatt Frank kilépett az együttesből, ezzel együtt a rövid életű zenekar sorsa megpecsételődött.

Frank visszatért szülővárosába, ahol az elkövetkező években egy autóparkoló fogadójában dolgozott pincérként és énekesként.

1939-ben, Harry James zenekarvezető felfigyelt az ifjú Sinatra tehetségére, ahogy látta őt az Englewood Cliffsben lévő Rustic Cabinban fellépni. Felbérelte, majd hét hónapos munkájuk gyümölcseként számtalan reklámzenét és dalt tudtak felmutatni, köztük az „All or Nothing at All”-t, amely először nem nyerte el hallgatói tetszését, ám Frank későbbi, 1940-es évekbeli feldolgozásai után örökzölddé vált. Idővel egyre frusztráltabb lett, a vágyott elismerés és siker hiánya felemésztette. Hank Sanicola, közeli barátja és zongoristája támogatta és egy ideig rábírta, hogy ne lépjen ki a zenekarból.

1940 januárjában elhagyta Harry James együttesét, és csatlakozott Tommy Dorsey zenekarához. A bandában további négy énekes volt, a Pied Pipers énekegyüttes tagjai; Chucky Lowry, Billy Wilson, John Huddleston és Jo Stafford. Frank rengeteget tanult Dorseytól. Első slágerük az „I’ll never smile again” volt, 1940. május 23-án. A kislemez 12 héten át vezette a slágerlistákat. Sinatra egyre népszerűbb lett, eladási csúcsokat döngetett. Az apafigurává kinőtt Dorsey óriási hatással volt rá, júniusban felkérte, hogy lánya, Nancy keresztapja legyen. Frank elsajátította Dorsey modorát és vonásait, tengődő kölyökből feltörekvő énekessé és perfekcionista személyiséggé vált.

Sinatra hírneve felülmúlta Dorseyét. Szólókarrierre vágyott, ezért többször ki akart lépni a zenekarból, ám szerződése és Dorsey ellentétes akarata ezt nem tette lehetővé. Kettejük viszonya fölöttébb megromlott, állandó viták és haragos légkör kísérte tovább útjaikat. Frank 1942 januárjában megtette az első lépést, és négy dalt rögzített Axel Stordahl vezénylésével, melyek a „The Lamp Lighters Serenade”, „The Night We Called A Day”, „The Song Is You” és a „Night and Day” címre hallgattak, ám ez továbbra sem tudta elhozni az áhított függetlenséget. Hosszas jogi csaták árán, 1942 augusztusában látszólag rendeződött minden. Szeptember 3-án Tommy Dorsey végleg búcsút intett Sinatrának, és helyére Dick Haymes énekest helyezte. Több korabeli újság szerint Sinatra keresztapja, a New York-i maffia kisfőnöke, Willie Moretti halálosan megfenyegette Dorseyt, így ennek hatására bomlott fel a szerződés. Sinatra karrierjét élete végéig beárnyékolta az efféle szóbeszédek sokasága, mi sem bizonyítja ezt jobban a tény, hogy 1943-tól egészen 1985-ig az FBI 2500 oldalnyi dokumentumot gyűjtött össze alvilági kapcsolatait kutatva. Az aktákat 1998-ban, Frank halála után nyilvánosságra hozták,[10] azonban az állandó kapcsolattartáson kívül semmit nem tudtak rábizonyítani, ő maga pedig a nyilvánosság előtt többször is határozottan cáfolta az alvilággal való összeköttetéséről szóló rágalmakat.

Az 1950-es évek után

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1950-es években csökkent iránta az érdeklődés, de 1954-ben karrierje új lendületet kapott, amikor a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjat ítélték oda neki a Most és mindörökké c. filmben nyújtott alakításáért.

Szerződést kötött a Capitol Records kiadóval, ahol számos nagy sikerű lemeze jelent meg. 1960-ban megalapította a saját kiadóját, a Reprise Recordsot. Az 1960-as években számos neki dedikált tv-showban szerepelt, világkörüli turnén vett részt. Népszerűségét felhasználva John F. Kennedy elnök kampányában is részt vállalt.

Ugyanebben az évtizedben két lemezéért összesen 6 Grammy-díjjal jutalmazták, és ugyanekkor születtek legnagyobb slágerei is.

Az 1950-60-as években többek között a Rat Pack művészcsoport frontembereként Las Vegasban és még sokhelyütt aratott átütő sikereket.

A hatvanas évtized végére népszerűsége megcsappant, ezért 1971. június 14-én búcsúkoncertet adott, de már két évvel később visszatért egy újabb lemezzel. Az 1970-es és 1980-as éveket javarészt koncertezéssel töltötte, de készült néhány lemeze is.

1994-ben életmű Grammy-díjat kapott. A nyilvánosság előtt 1995 végén jelent meg utoljára. 1998. május 14-én hunyt el, szívrohamban.

1939-ben nősült először, Nancy Barbatótól három gyermeke született: Nancy, Frank Jr. és Tina. 1951-ben újra megházasodott, a korszak egyik hires színésznőjét, Ava Gardnert vette el. Házasságuk viharos volt, 1957-ben elváltak. 1966-ban, 51 évesen Sinatra újra megnősült, az akkor 21 éves Mia Farrow lett a házastársa, de ez a kapcsolat csupán két évig tartott. Utolsó házasságát 1976-ban kötötte Barbara Marxszal, aki korábban a Marx fivérek egyik tagjának volt a felesége. Ez a kapcsolat Sinatra haláláig tartott.

Négy feleségén kívül 3 jegyese volt: Humphrey Bogart özvegye, Lauren Bacall színésznő és Juliet Prowse dél-afrikai színésznő. Előbb szerelmi, majd baráti kapcsolatban állt Angie Dickinson színésznővel.

Gyerekei csak első feleségétől születtek, akikkel az anyjuktól való válása után is jó kapcsolatot ápolt. Lányával, Nancy Sinatrával adta elő egyik leghíresebb dalát is. Lánya és fia is jelentkezett később lemezekkel, mérsékelt sikerrel.

Sinatra életét végig hangulati hullámzásai és depresszióval való küzdelme jellemezte, melyek a bipoláris zavar, akkori nevén mániás depresszió tünetei voltak. Ő maga ismerte be e tényt egy interjúban az 1950-es években: "18 karátos mániás depressziósként, és heves érzelmi ellentétek közt élve az életem, hatalmas teherbírásom van a szomorúságra és az érzelmekre."[11]

Megszállott autógyűjtő volt, kollekciójában több neves ritkaság mellett egy Lamborghini Miura szerepelt.[12]

Fontosabb díjak, jelölések

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Csillaga a Walk of Fame-en
  • 1946 díj: Honorary Award (The House I Live In)
  • 1954 díj: legjobb férfi mellékszereplő (Most és mindörökké)
  • 1956 jelölés: legjobb férfi főszereplő (The Man with the Golden Arm)
  • 1971 díj: Jean Hersholt Humanitárius-díj
  • 1960 díj: legjobb album: Come Dance with Me!
  • 1966 díj: legjobb album: September of My Years
  • 1967 díj: legjobb album: A Man and His Music
  • 1960 díj: legjobb férfi popénekes: Come Dance with Me, a Come Dance with me! c. albumról
  • 1966 díj: legjobb férfi popénekes: It was a very good year a September of my Years c. albumról
  • 1967 díj: legjobb férfi popénekes: Strangers in the night a Strangers in the night c.albumról
  • 1967 díj: Az év dala: Strangers in the night
  • 1994 díj: Grammy Legend Award (Grammy Legenda díj)
  • 1956 jelölés: legjobb férfi énekes
  • 1969 jelölés: legjobb varieté vagy musical (Francis Albert Sinatra Does His Thing)
  • 1970 jelölés: legjobb varieté vagy musical (Frank Sinatra: Sinatra)
  • 1970 jelölés: legjobb varieté vagy musical (Magnavox Presents Frank Sinatra)
  • 1954 díj: legjobb férfimellékszereplő, a Most és Mindörökké (From Here to Eternity) c. filmben
  • 1958 díj: legjobb férfi színész musical és vígjáték kategóriában a Fickós Joey c. filmben
  • 1963 jelölés: legjobb férfi színész musical és vígjáték kategóriában a Come Blow your Horn c. filmben
  • 1971 díj: Cecil B. DeMille-életműdíj

Koncertek, koncertkörutak

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Világkörüli turné, 1962
  • Búcsúkoncert, 1971. június 14.
  • Japán, Ausztrália, 1974
  • The Main Event, koncertkörút az USA-ban, utolsó állomás: Madison Square Garden, 1974. október 13.
  • Egyiptom, 1979
  • Carnegie Hall, New York, 1980
  • Concert for the Americas, Dél-Amerika, 1982
  • Japán, 1985 tavasz
  • Olaszország (és máshol), 1986
  • Together Again Tour Dean Martinnal és Sammy Davies Jr-al, USA, 1988
  • The Ultimate Event, világkörüli turné Sammy Davies Jr-al és Liza Minnellivel, 1989
  • Gyémánt-koncertkörút többek közt Németországban, 1991
  • Utolsó koncertkörútja, Japán, 1994

Sinatra több mint 70 nagylemezt adott ki életében, halála után pedig ismét számos válogatás-lemezt adtak ki. Kislemezeinek száma majdnem 300. Az alábbi lista a nagylemezeit tartalmazza.

Mint a korabeli előadók az ő általa is képviselt stílusokban (tradicionális pop, dzsessz, szving, big band) nem csak saját slágereket énekelt, hanem más előadók ill. szerzők dalait is. Vannak dalok, melyek kifejezetten az ő előadásában váltak híressé és vannak slágerek, melyeket ő is énekelt.

  • Strangers in The Night
  • My Way Az angol változatát ő énekli először, az eredeti francia változatot Comme d'habitude címen Claude François, Gilles Thibaut és Jacques Revaux szerezte 1967-ben.
  • Somethin’ Stupid, lányával, Nancy Sinatrával

Általa is énekelt slágerek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Év Magyar cím Eredeti cím Szerep Magyar hang[13] Rendező
1941 Las Vegas Nights énekes Ralph Murphy
1942 Ship Ahoy énekes Edward Buzzell
1943 Reveille with Beverly önmaga Charles Barton
1944 Higher and Higher önmaga Tim Whelan
Step Lively Glenn Russell Tim Whelan (2)
1945 Horgonyt fel! Anchors Aweigh Clarence Doolittle Kautzky Armand George Sidney
1946 Amíg a felhők tovaszállnak Till the Clouds Roll By önmaga Richard Whorf
1947 It Happened in Brooklyn Danny Webson Miller Richard Whorf (2)
1948 The Miracle of the Bells Paul atya Irving Pichel
A csókos bandita The Kissing Bandit Ricardo Hevér Gábor Benedek László
1949 Take Me Out to the Ball Game Dennis Ryan Busby Berkeley
Egy nap New Yorkban On the Town Chip Csőre Gábor Gene Kelly
Stanley Donen
1951 Double Dynamite Johnny Dalton Irving Cummings
1952 Meet Danny Wilson Danny Wilson Joseph Pevney
1953 Most és mindörökké From Here to Eternity Angelo Maggio Kern András Fred Zinnemann
1954 Váratlan Suddenly John Baron Kozák András Lewis Allen
Lux Ádám
Young at Heart Barney Sloan Gordon Douglas
1955 Nem úgy, mint egy idegen Not as a Stranger Alfred Boone Háda János Stanley Kramer
Macsók és macák Guys and Dolls Nathan Detroit Csőre Gábor Joseph L. Mankiewicz
Gyengéd csapda The Tender Trap Charlie Y. Reader Charles Walters
Az aranykezű férfi The Man with the Golden Arm Frankie Machine Mihályi Győző Otto Preminger
1956 Találkozzunk Las Vegas-ban Meet Me in Las Vegas Férfi a nyerőgépnél Roy Rowland
Gazdagok és szerelmesek High Society Mike Connor Kulka János Charles Walters (2)
Johnny Concho Johnny Concho Don McGuire
80 nap alatt a Föld körül Around the World in 80 Days Zongorista a mulatóban Michael Anderson
1957 Büszkeség és szenvedély The Pride and the Passion Miguel Tarján Péter Stanley Kramer (2)
Háda János
The Joker Is Wild Joe E. Lewis Vidor Károly
Pal Joey Joey Evans George Sidney (2)
1958 Indulnak a királyok Kings Go Forth Sam Loggins hadnagy Vass Gábor Delmer Daves
Balázsi Gyula
Rohanva jöttek Some Came Running Dave Hirsh Haás Vander Péter Vincente Minnelli
1959 Púp a háton A Hole in the Head Tony Manetta Csankó Zoltán Frank Capra
Never So Few Tom Reynolds kapitány John Sturges
1960 Kánkán Can-Can François Durnais Gálcsiki János Walter Lang
A dicső tizenegy Ocean's 11 Danny Ocean Mihályi Győző Lewis Milestone
Pepe önmaga George Sidney (3)
1961 Találkozás az ördöggel The Devil at 4 O'Clock Harry Mécs Károly Mervyn LeRoy
1962 Sergeants 3 Mike Merry John Sturges (2)
Út Hongkongba The Road to Hong Kong űrhajós Norman Panama
A mandzsúriai jelölt The Manchurian Candidate Bennett Marco őrnagy Haás Vander Péter John Frankenheimer
1963 Adrian Messenger listája The List of Adrian Messenger Gypsy John Huston
Come Blow Your Horn Alan Baker Bud Yorkin
Két pár texasi 4 for Texas Zack Thomas Vogt Károly Robert Aldrich
Kőszegi Ákos
1964 A lány, aki ellopta az Eiffel-tornyot Paris When It Sizzles énekes Richard Quine
Robin and the 7 Hoods Robbo Gordon Douglas
1965 Csupán a bátrak None but the Brave Főgyógyszerész Frank Sinatra
Kazuo Inoue
Az elrabolt expresszvonat Von Ryan's Express Joseph L. Ryan ezredes Balázsi Gyula Mark Robson
Végvári Tamás
Marriage on the Rocks Dan Edwards Jack Donohue
1966 Az óriás árnyéka Cast a Giant Shadow Vince Talmadge Melville Shavelson
Assault on a Queen Mark Brittain Jack Donohue (2)
The Oscar önmaga Russell Rouse
1967 Halálos hajsza The Naked Runner Sam Laker Sidney J. Furie
Tony Rome Tony Rome Gordon Douglas (2)
1968 A detektív The Detective Joe Leland detektív Végvári Tamás Gordon Douglas (3)
Lady in Cement Tony Rome Gordon Douglas (4)
1970 Dirty Dingus Magee Dingus Billy Magee Burt Kennedy
1974 Musical múzeum That's Entertainment! önmaga Sinkovits Imre Jack Haley Jr.
1977 Contract on Cherry Street Frank Hovannes nyomozó William Graham
1980 Az első halálos bűn The First Deadly Sin Edward Delaney Fülöp Zsigmond Brian G. Hutton
1984 Ágyugolyó futam 2. Cannonball Run II önmaga Szélyes Imre Hal Needham
1988 Roger nyúl a pácban Who Framed Roger Rabbit éneklő kard Robert Zemeckis
1995 Young at Heart önmaga fikciós változata Allan Arkush
  1. 1 2 Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. április 9.
  2. 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.
  3. 1 2 "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  4. 1 2 "Internet Broadway Database". Internet Broadway Database (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  5. 1 2 "Internet Broadway Database". Internet Broadway Database (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  6. ↑ "a Német Nemzeti Könyvtár katalógusa" (német nyelven). Hozzáférés: 2024. december 27.
  7. ↑ "eu.usatoday.com/story/life/people/2018/07/14/nancy-sinatra-first-wife-frank-sinatra/785192002/".
  8. 1 2 3 p24964.htm#i249632, 2020. augusztus 7.
  9. ↑ Leach, Robin (2015. június 8.). "Steve Wynn to celebrate 100th birthday of the late Frank Sinatra in Las Vegas". Las Vegas Sun. 2018. június 19. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. június 28.
  10. ↑ "FBI akták". Hozzáférés: 1998-12-09. {{cite web}}: Check date values in: |accessdate= (súgó)
  11. ↑ Anthony Summers, Robbyn Swan, Sinatra: The Life, 2005, ISBN 0385609248 ; 218. o.
  12. ↑ Perkó Rudolf Márk (2013. december 7.). "Frank Sinatra autói". belsoseg.hu. Hozzáférés: 2013. december 13.
  13. ↑ Frank Sinatra az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]