Ugrás a tartalomhoz

Benjámín Netanjáhú

Hivatkozások szerkesztése
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Benjámín Netanjáhú
2023-ban
2023-ban
Izrael miniszterelnöke
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2022. december 29.
ElnökJichák Hercog
ElődJaír Lapid
Hivatali idő
2009. március 31. – 2021. június 13.
ElnökSimón Peresz (2009–2014)
Reuvén Rivlin (2014–2021)
ElődEhúd Olmert
UtódNaftáli Benet
Hivatali idő
1996. június 18. – 1999. július 6.
ElnökÉzer Weizman
ElődSimón Peresz
UtódEhúd Bárák
Izrael pénzügyminisztere
Hivatali idő
2006. március 28. – 2009. március 31.
ElődSzilvan Salom
UtódEhúd Olmert
Izrael külügyminisztere
Hivatali idő
2015. május 14. – 2019. február 17.
ElődAvigdor Lieberman
UtódJiszráel Katsz
Hivatali idő
2012. december 18. – 2013. november 11.
ElődAvigdor Lieberman
UtódAvigdor Lieberman
Hivatali idő
2002. november 6. – 2003. február 28.
ElődSimón Peresz
UtódSzilvan Salom
Hivatali idő
1998. január 6. – 1998. október 13.
ElődDávid Lévi
UtódAríél Sárón
Katonai pályafutása
Csatái
Született1949. október 21. (76 éves)
Tel-Aviv, Izrael
PártLikud
SzüleiZila Netanyahu
Benzion Netanyahu
HázastársaSara Netanyahu (1991–)
Gyermekei
  • Noa Roth
  • Yair Netanyahu
  • Avner Netanyahu
Foglalkozás
Iskolái
Vallásizraelita
Díjak
  • Jabotinsky Medal (1980)
  • Tzeltner Prize (1987)
  • a Bar Ilan Egyetem díszdoktora (1988)
  • Irving Kristol Award (2015)
  • Grand Cross of the Order of the Southern Cross (2019)
Benjámín Netanjáhú aláírása
Benjámín Netanjáhú aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Benjámín Netanjáhú témájú médiaállományokat.

Benjámín Netanjáhú (héberül: בנימין נתניהו, angol átírással Benyamin Netanyahu,[1] politikai és a nemzetközi sajtóban is használt beceneve „Bibi”; Tel-Aviv, 1949. október 21. –) izraeli politikus, Izrael miniszterelnöke 1996 és 1999, majd 2009 és 2021 között, illetve 2022-től. Izrael történetének leghosszabb ideig hivatalban lévő miniszterelnöke.[2][3]

Őt és kormányát népirtással, háborús bűnökkel és emberiesség elleni bűncselekményekkel vádolják.[4][5] 2024 májusában a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyésze bejelentette, hogy elfogatóparancsot kér ő és kormányának hadügyminisztere, Joáv Galant ellen, háborús bűncselekmények megalapozott gyanúja miatt.[6] 2024. november 21-én a Nemzetközi Büntetőbíróság ezt az elfogatóparancsot ki is adta kettejük ellen.[7][8][9] 2023 októbere óta csak a Gázai övezet elleni háborúban közel 70 ezer ember halt meg, nagyrészt nők és gyerekek.[10][11] Rajtuk túl több mint 170 ezer fő volt a sebesültek száma,[10][11] sokan egész életükre lebénultak. 2024-ben Libanon és Szíria ellen, majd 2025-ben Irán ellen is katonai akciókat és légitámadásokat indított.

Életpályája

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A politika előtt

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Fényképe az Izraeli Védelmi Erőknél 1967-ben

Tel-Avivban, Izrael akkori fővárosában született 1949-ben.[12] Anyja litván származású családja 1911-ben vándorolt a jeruzsálemi szandzsák területére Minneapolisból,[13] míg apja Varsóban született.[14] 1956 és 1958 között családjával az amerikai Philadelphiában élt. Ekkor rövid időre hazaköltöztek, majd 1963–1967 között újra kiköltöztek, Netanjáhú több sportcsapat tagja volt középiskolában.[15][16] Végül 1967-ben végleg hazatértek, és Netanjáhú belépett az Izraeli Hadseregbe. Az Elit Felderítési Egységben teljesített szolgálatot, számos bevetésen vett részt, az egyiken, 1972 májusában megsebesült.[12][17] Felépülése után nem sokkal századosként leszerelt, majd Ben Nitay[18] néven visszatért az Egyesült Államokba, ahol előbb építészeti, majd közgazdasági egyetemet végzett. Egyetemi évei során 1973-ban visszatért Izraelbe, hogy részt vegyen a jom kippuri háborúban.[19][20]

1976-ban egy ugandai túszdráma során palesztin fegyveresek harcban megölték a bátyját, Jonátánt, a túszszabadító kommandós egység parancsnokát.[21] Ekkor elkezdett a Boston Consulting Group cégnél dolgozni, ahol megismerkedett Mitt Romney későbbi amerikai szenátorral és barátságot építettek ki.[22][23] 1978-ban visszatért Izraelbe, és belépett egy szervezetbe, amelynek célja a terrorizmus elleni nemzetközi együttműködés kiépítése volt.[16]

1982 és 1984 között Izrael amerikai nagykövetségén dolgozott Washingtonban, majd 1984 és 1988 között Izrael ENSZ-nagykövete volt.[24] Az 1988-as izraeli választások előtt visszatért szülőhazájába, és a Likud listáján bejutott a Kneszetbe (izraeli parlament), ugyanettől az évtől kedve 1990-ig külügyminiszter-helyettes volt. 1990 márciusában kinevezték a Miniszterelnöki Hivatal miniszterhelyettesévé.[24]

Első miniszterelnöksége (1996–1999)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Netanjáhú, Madeleine Albright amerikai külügyminiszter és Jászer Arafát

A Likud 1992-es veresége után 1993-ban a párt vezetője lett.[25] 1996-ban az ország történetének legfiatalabb miniszterelnökévé választották.[26] Egyik első rendelkezése volt, hogy engedélyezte az Izrael által megszállt palesztin területekre zsidók telepítését. Szeptember 24-én egy régészek által feltárt alagutat nyitottak meg a jeruzsálemi mecsetek közelében, ami heves összetűzéseket váltott ki a helyi zsidó és muszlim lakosok közt. A zavargásoknak nyolcvan, többségében palesztin áldozata volt. Október 1-jén Bill Clinton amerikai elnök szervezésében Washingtonban Netanjáhú Jászer Arafáttal, a PFSZ vezetőjével találkozott, aki felszólította az alagút bezárására, de Netanjáhú ezt megtagadta.[27][28] Miniszterelnökségét gazdaságilag privatizáció jellemezte.[29][30]

1997. január 15-én Arafat és Netanjáhú megegyezett, hogy Izrael kiüríti Hebron város területének négyötödét.[31] Ez meg is történt, később azonban Netanjáhú elrendelte egy palesztinai zsidó telep építését, amiért a PFSZ megszakította kapcsolatait a zsidó állammal. Ez július 30-án történt jeruzsálemi öngyilkos merényletet követően, melynek 15 zsidó halottja volt, és ami miatt Izrael felfüggesztette tárgyalásait a PFSZ-szel. Időközben a Netanjáhú-kormány több tagja is lemondott, így tiltakozva a miniszterelnök autokratikus módszerei és a béketárgyalások megszakadása miatt.[32]

1998-ban amerikai nyomásra Netanjáhú és Arafat megegyeztek, hogy Izrael Ciszjordánia 13%-áról kivonja csapatait. Miután a csapatkivonás első szakasza lezárult, a miniszterelnök kijelentette, hogy nem folytatja tovább, arra hivatkozva, hogy a palesztinok nem teljesítették ígéreteiket a terrorizmus elleni harc tekintetében.[33]

Külügy-, és pénzügyminiszter, az ellenzék vezetője (2000–2009)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Netnajáhú elveszítette az izraeli jobboldal támogatását, és az izraeli rendőrség vádat akart emeltetni ellene korrupció vádjával,[34][35] így 1999-ben Ehúd Bárák legyőzte a miniszterelnöki választáson.[36] Rövid időre visszavonult a politikai élettől. Mikor azonban a Bárák-kormány 2000 végén megbukott, választást követelve visszatért. Végül nem indult, de 2002-ben, mikor Aríél Sárón addigi külügyminisztert megválasztották miniszterelnöknek, ő Netanjáhút tette meg külügyminiszternek, 2003-ban pénzügyminiszter lett.[24] Minisztersége során jelentős adócsökkentetéseket hagytak jóvá, és több monopóliumot is feloszlatott.[37] Ennek ellenére a szociális programok jelentősen csökkentek az országban, amiért Margaret Thatcher politikájához hasonlítottak a pénzügyminisztert.[38]

Sárón visszavonulása után, 2005 decemberében Netanjáhú újra a Likud vezetője lett.[39] 2008-ban ellenezte az Izrael és Hamász által kötött tűzszünetet.[40] Ugyan a Likud második lett a 2009-es választáson, a jobboldali pártok együtt többséget szereztek, így egy koalíciós kormányban Netanjáhú ismét Izrael miniszterelnöke lett.[41] Kormánya centrista lett, Ehúd Bárák Munkáspártját győzte meg a koalíció megalkotására.[42]

Második miniszterelnökség (2009–2021)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Orbán Viktorral és a V4-ek vezetőivel 2017-ben

Megválasztása után egyre több amerikai politikus, köztük Barack Obama elnök is kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem támogatja az izraeli telepek építését Ciszjordániában, aminek következtében Netanjáhú is bejelentette, hogy támogatná egy lefegyverzett palesztin állam létrehozását, akkor ha az államnak nincs hadserege, Jeruzsálem egésze Izraelé lesz és a palesztinok nem kapnak jogot a visszatérésre.[43] Ennek ellenére a telepek építését természetesnek nevezte.[44] A jobboldal tagjai kritizálták, amiért elfogadott egy palesztin államot.[45]

2009-ben engedélyezte a kereskedelem megkezdését Ciszjordániával.[46] Ennek ellenére szeptemberben további telepek építését hagyta jóvá,[47] ami a következő évben is folytatódott.[48] 2012-ben Netanjáhú amerikai nyomásra ismét támogatta egy hadsereg nélküli palesztin állam létrehozását.[49] A 2013-as választások előtt, amelyen a pártja rosszabbul teljesített, mint az előzőn, egyesült a Likud a nacionalista Jiszráél Béténu párttal.[50] Mikor 2014-ben a Hamász és a Palesztin Hatóság koalíciós kormányt alakított, Netanjáhú kritizálta Európát és az amerikaiakat, amiért együtt dolgoztak az új palesztin hatósággal.[51] Ezt több izraeli, majd válaszként Hamász-támadás követte.[52][53] 2014-ben kormánya összeomlott, 2015-ben újabb választásokat tartottak.[54]

Donald Trump amerikai elnök és Netanjáhú Jeruzsálemben

Pártja a legtöbb széket szerezte a parlamentben, de ismét koalícióba kellett lépnie négy további párttal.[55] 2015-ben botrányt okozott, hogy Netanjáhú hamisan kijelentette, hogy Adolf Hitler eleinte nem akarta megölni a zsidókat a holokauszt idején, de Amin el-Husszeini palesztin függetlenségi harcos meggyőzte erről.[56][57] Moshe Zimmermann izraeli történész ezt holokauszttagadásnak nevezte.[58] 2016 márciusában a koalíció ultraortodox tagjai megfenyegették Netanjahút, hogy kilépnek a megegyezésből, ha további támogatást ad konzervatív és reform zsidóknak.[59] Az ENSZ decemberben illegálisnak nevezte a palesztin területeken felépített izraeli telepeket, aminek következtében Izrael visszavonta hat millió dolláros tagsági díját.[60]

2019 szeptemberében a parlamenti választások után Reuvén Rivlin köztársasági elnök Netanjáhút kérte fel kormányalakításra,[61] amit követően egyesítette az ország jobboldali pártjait. A koalíció tagja volt a szélsőjobboldali, ultranacionalista, és gyakran rasszistaként leírt Ocma Jehudít párt is.[62][63]

2021. május 6-án Jeruzsálemben palesztin tüntetések kezdődtek, Izrael legfelsőbb bíróságának döntését követően, hogy kelet-jeruzsálemi Sejk Dzsarra lakónegyedből kilakoltassanak palesztin lakosokat.[64] Izrael válaszként lerohant egy mecsetet, amelynek sok palesztin sérültje volt. A Hamász válaszként rakétákat lőtt ki Izraelra.[65] A krízis és újabb korrupciós vádak következtében Netanjahú kormánya megbukott, 12 év után ellenzékbe szorult.[66] Netanjahú ellen már 2017 óta nyomozást folytatott az izraeli rendőrség korrupció és csalás vádjával, amiért több üzletembertől is elfogadott pénzösszegeket, illetve támogatásért cserében különleges bánásmódban részesítette cégeiket.[67][68] 2019-ben és 2020-ban is vádat emeltek ellene.[69][70] Hivatalosan a Covid19-pandémia miatt elhalasztották a tárgyalást.[71] 2025-ben elnöki kegyelmet kért Jichák Hercogtól.[72]

Harmadik miniszterelnöksége (2022–)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2022-es választások idején a Netanjáhú vezette Likud párt listája kapta a legtöbb szavazatot. Hatodik miniszterelnöki ciklusa 2022. december 29-én kezdődött.[73]

Netanjáhú kormánya elleni tüntetők Tel-Avivban

Kormányzásának első hónapjait az igazságügyi reformok kapták, ami széles körű kritikát és tömeges tiltakozási hullámot váltott ki országszerte. A kritikusok alapján a „reform” negatív hatással van a hatalmi ágak szétválasztására,[74][75] a gazdaságra, a nőkre és kisebbségekre, a munkavállalói jogokra, Izrael demokráciájának erejére.[76] A kritikusok a kormányát a neonácikhoz hasonlították. [77] 2023 februárjában, Tel-Avivban az ellene tüntető több százezres tömeg – akik szerint aláássa a demokráciát – olyan hatalmas transzparenst vitt magával, amelyen más autokrata vezetőkkel ábrázolták, Vlagyimir Putyinnal, Recep Tayyip Erdoğannal és Orbán Viktorral.[78][79]

2023 februárjában kormánya jóváhagyott további telepeket, és legalizált kilencet, annektálva őket.[80] Emellett lerövidítette a jóváhagyási folyamatot, megkönnyítve további telepek létrehozását Ciszjordániában.[81] AZ első hat hónapban 13 ezer lakóépületet építettek fel izraeli telepesek Palesztinában.[82]

2023 októberében a Hamász széleskörű támadást indított Izrael ellen, a legnagyobbat az 1940-es évek óta,[83] amiről a Háárec izraeli napilap információi szerint Netanjáhú előre tudott. Ezt a miniszterelnök tagadta és beperelte az újságot.[84][85] Izrael jelentős mértékű ellentámadást indított és az első hónapokban bármilyen tűzszünet lehetőségét megtagadták. A háborúban meggyilkolt civil palesztinokat Netanjáhú járulékos veszteségnek nevezte.[86] A miniszterelnököt kritizálták izraeli túszok, amiért visszajuttatásuk helyett fontosabbnak tartotta politikai céljait.[87] A Hamász már két nappal az első támadás előtt felajánlotta az összes túsz visszaküldését Izraelbe.[88] Kormányát a következő években egyre többen vádolták népirtással Gázában. A Nemzetközi Bíróság előtt Dél-Afrika indított eljárást Izrael ellen.[89] 2024. november 21-én a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsot adott ki ő és kormányának hadügyminisztere, Joáv Galant ellen.[90] Ugyan 2025 januárjában tűzszünetet írtak alá a felek, márciusban Izrael meglepetésszerű támadást indított, véget vetve a rövid szünetnek a háborúban.[91] Netanjáhú kijelentette, hogy az infrastruktúra elpusztításának az volt a célja, hogy a palesztinoknak ne legyen hova visszatérnie.[92] 2025 augusztusában kijelentette, hogy végső célja Nagy Izrael létrehozása volt,[93] és egyre gyakrabban ellenezte egy palesztin állam létrehozását.[94][95] A háborúban több, mint 80 ezer palesztin halt meg 2026-ig, nagyrészt nők és gyermekek.

2025-ben háborút indított Irán ellen az Egyesült Államok támogatásával.[96] Ugyan a háború csak 12 napig tartott, egy évvel később megújult, mikor az Egyesült Államok ismét elkezdte bombázni Iránt.[97] Izrael Libanont is támadni kezdte.[98]

Bűnügyi nyomozások

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2016 óta számos, Izraelen belüli bűnügyi nyomozás folyt az ő és a hozzá tartozó közeli politikai szövetségeseihez köthető megvesztegetés, csalás ügyében.[99]

Izrael számos városában tiltakozási gyűléseket is tartottak a kormányzati korrupció ellen. Mivel Netanjáhú a hivatalos vádemelés ellenére is hatalmon maradt, a tiltakozások száma 2020-ban és 2021-ben jelentősen megnőtt.

Az izraeli korrupcióról egy kanadai dokumentumfilm is készült.[100]

Elfogatóparancs ellene

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2024 novemberében a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) elfogatóparancsot adott ki Benjámin Netánjáhú izraeli miniszterelnök és Joáv Galant korábbi védelmi miniszter ellen háborús bűnök és emberiesség elleni bűncselekmények megalapozott gyanúja miatt.[7][8][9]

2024. december 19-i sajtóhírek szerint Netanjáhú nem utazik el az auschwitzi gyűjtőtábor felszabadításának évfordulóján tartandó 2025 januári, lengyelországi megemlékezésre, mivel a lengyel kormány korábban bejelentette, hogy érvényt szerezne az ICC elfogatóparancsának, ha az izraeli kormányfő az országba látogatna.[101][102]

Szijjártó Péter magyar külügyminiszter ugyanakkor kijelentette, hogy a magyar rendőrség nem tartóztatná őt le, ha Magyarország területére lépne.[103] Majd a magyar kormány, hogy gyakorlatban is bizonyítsák, mennyire figyelmen kívül hagyják a nemzetközi elfogatóparancsot, 2024 novemberében meg is hívta Netanjahut Magyarországra.[104] 2025 áprilisában, a magyarországi látogatásával egyidejűleg Gulyás Gergely bejelentette, hogy Magyarország kilép a Nemzetközi Büntetőbíróságból.[105] Április 4-én – budapesti látogatásának második napján – a Nemzeti Közszolgálati Egyetem díszpolgárává avatták.[106]

A török hatóság 2026. július 14-én „népirtás” vádjával elfogatóparancsot adott ki ellene, az indoklás szerint Netánjáhú utasítására nemzetközi vizeken korábban fegyveres akciót hajtottak végre a Gázába humanitárius segélyt szállító hajó ellen.[107]

Magánélete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Felesége, Sara 2018-ban

Háromszor nősült, és több házasságon kívüli viszonya is volt. Harmadik felesége, Sara Ben-Artzi légiutaskísérőként dolgozott az El Al New York és Izrael közötti járatán, amikor megismerkedtek. A pár 1991-ben házasodott össze.

Összesen három gyereke ismert. Kettő az utolsó házasságából született.

Művei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Több könyvet írt; ezek az angol címükön:

  • —, ed. (1981). International Terrorism: Challenge and Response. Transaction Publishers. ISBN 978-0-87855-894-0.
  • — (1987). Terrorism: How the West Can Win. Avon. ISBN 978-0-380-70321-0.
  • — (1995). Fighting Terrorism: How Democracies Can Defeat Domestic and International Terrorism. Farrar, Straus and Giroux. ISBN 978-0-374-15492-9.
  • — (1999) [1993]. A Durable Peace: Israel and Its Place Among the Nations. Grand Central Publishing. ISBN 978-0-446-52306-6.
  • — (2022). Bibi: My Story. Simon and Schuster. ISBN 978-1-6680-0844-7. [Magyar kiadása: Benjamin Netanjahu: BIBI - A történetem, Bp. 2023 - Könyv Népe Kiadó]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ A Binyamin alak is előfordul.
  2. ↑ Heller, Aron (2019. július 17.). "Netanyahu makes history as Israel's longest-serving leader". Associated Press. 2019. július 17. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2019. július 17.
  3. ↑ Williams, Dan (2019. július 18.). "Bruised but driven, Netanyahu becomes Israel's longest-serving PM". Reuters. 2019. július 18. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2019. július 18.
  4. ↑ Eghbariah, Rabea (2023. november 21.). "The Harvard Law Review Refused to Run This Piece About genocide in Gaza". The Nation. Archived from the original on 2023. december 6. Hozzáférés: 2024. március 21.{{cite web}}: CS1 karbantartás: bot: URL eredeti státusza ismeretlen (link)
  5. ↑ "Gaza: UN experts call on international community to prevent genocide against the Palestinian people". UN. 2023. november 16. Archived from the original on 2023. december 24. Hozzáférés: 2024. március 21.{{cite web}}: CS1 karbantartás: bot: URL eredeti státusza ismeretlen (link)
  6. ↑ "ICC prosecutor seeks arrest warrants for Netanyahu and Hamas leaders". BBC News (brit angol nyelven). 2024. május 20. Hozzáférés: 2024. május 20.
  7. 1 2 "International Criminal Court issues arrest warrants for Netanyahu and Hamas officials". AP News (angol nyelven). 2024. november 21. Hozzáférés: 2024. november 21.
  8. 1 2 "ICC issues arrest warrants for Israel's Netanyahu, Gallant and Hamas leader". Reuters (angol nyelven). 2024. november 21. Hozzáférés: 2024. november 21.
  9. 1 2 "ICC issues arrest warrant for Israeli PM Netanyahu for 'war crimes' in Gaza". Al Jazeera (angol nyelven). 2024. november 21. Hozzáférés: 2024. november 21.
  10. 1 2 "Netanyahu says Israel's new attacks on Gaza 'just the beginning'". www.aa.com.tr. Hozzáférés: 2025. március 30.. More than 48,500 Palestinians have been killed, mostly women and children, and over 112,000 injured in a brutal Israeli military campaign in Gaza since October 2023.
  11. 1 2 "'Horrifying milestone': Israel's war on Gaza has killed 50,000 Palestinians". Al Jazeera (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. március 30.
  12. 1 2 "Benjamin Netanyahu, Israel's controversial leader". BBC News (brit angol nyelven). 2012. május 9. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  13. ↑ מקומית, שיחה (2023. január 23.). "משפחת נתניהו: על הציר בין אמריקה לקולוניה בפלסטין". שיחה מקומית (héber nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  14. ↑ "Netanyahu reveals his roots go back to Spain". The Times of Israel (amerikai angol nyelven). 2016. május 25. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  15. ↑ Moyer, Justin Wm (2015. március 3.). "Why Benjamin Netanyahu is so tough: He's from Philadelphia". The Washington Post (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  16. 1 2 "Prime Minister Benjamin Netanyahu". Ynetnews (angol nyelven). 2012. február 10. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  17. ↑ "Right-wing Jewish nationalism created Netanyahu. Then Netanyahu became its master | Opinion | Opinion". Haaretz (angol nyelven). 2026. május 26. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  18. ↑ Sharon, Assaf (2026. szeptember 15.). "Netanyahu's Palestine Philosophy Is Finally Exposed". Foreign Policy (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  19. ↑ "חדשות - צבא וביטחון nrg - סיירת מטכ"ל בת 50". www.nrg.co.il. 2012. október 14. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  20. ↑ "Professor recalls Netanyahu's intense studies in three fields". MIT News | Massachusetts Institute of Technology (angol nyelven). 1996. június 5. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  21. ↑ "Benjamin Netanyahu | Biography, Education, Party, Nickname, & Facts | Britannica". www.britannica.com (angol nyelven). 2026. szeptember 8. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  22. ↑ "Netanyahu's rhetoric brings same old message - AL-MONITOR: The Middle Eastʼs leading independent news source since 2012". www.al-monitor.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  23. ↑ Barbaro, Michael (2012. április 8.). "A Friendship Dating to 1976 Resonates in 2012". The New York Times (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  24. 1 2 3 "Biography". netanyahu.org. 2012. november 16. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  25. ↑ "Netanyahu wins battle for leadership of Likud". The Independent (angol nyelven). 1993. március 26. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  26. ↑ Schmemann, Serge (1996. május 30.). "THE ISRAELI VOTE: THE OVERVIEW;Election for Prime Minister of Israel Is a Dead Heat". The New York Times (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  27. ↑ Wyler, Grace. "Step Inside The Hidden Tunnels Under Jerusalem's Sacred Western Wall". Business Insider (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  28. ↑ "Turkey and Israel". www.smi.uib.no. 2014. március 16. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  29. ↑ "Israel Reforms Economy on Eve of Independence Day". Jewish Telegraphic Agency (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  30. ↑ Schmemann, Serge (1997. július 26.). "In Fight Over Privatization, Netanyahu Wins a Round". The New York Times (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  31. ↑ "CNN - Netanyahu, Arafat shake hands on Hebron accord - Jan. 14, 1997". edition.cnn.com. 2024. február 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  32. ↑ Trounson, Rebecca (1997. július 31.). "Suicide Blasts at Busy Market Kill 15 in Jerusalem". Los Angeles Times (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 13. {{cite web}}: More than one of |author= és |last= specified (súgó)
  33. ↑ "Press Information Notes 1 (MERIP)". www.merip.org. 2000. augusztus 16. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  34. ↑ "Israeli Police Want Netanyahu, Wife Indicted Over Handling of State Gifts". Los Angeles Times (amerikai angol nyelven). 2000. március 29. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  35. ↑ "Netanyahu Corruption Charges Dropped". CBS News (amerikai angol nyelven). 2026. augusztus 28. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  36. ↑ "Benjamin Netanyahu, Likud". Ynetnews (angol nyelven). 2005. március 28. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  37. ↑ Asa-El, Amotz (2014. január 13.). "3 economic lessons from Ariel Sharon". MarketWatch (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  38. ↑ "Israel News: Updates on Israeli Politics, Security & Diplomacy | The Jerusalem Post". www.jpost.com. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  39. ↑ "Netanyahu elected as Likud party chairman". news.xinhuanet.com. 2017. január 19. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  40. ↑ Mitnick, Joshua (2008. június 20.). "Olmert: Truce with Hamas 'fragile'". The Washington Times (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  41. ↑ Kershner, Isabel (2009. február 20.). "Netanyahu to Form New Israel Government". The New York Times (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  42. ↑ "Israel's new foreign minister dismisses Annapolis". Reuters (amerikai angol nyelven). 2009. április 2. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  43. ↑ "Israel Accepts Unarmed Palestinian State". CBS News (amerikai angol nyelven). 2026. szeptember 7. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  44. ↑ "Israel Accepts Unarmed Palestinian State". CBS News (amerikai angol nyelven). 2026. szeptember 7. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  45. ↑ "Likud members say PM gave in to US pressure". Ynetnews (angol nyelven). 2009. június 15. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  46. ↑ "One moment, please..." www.dailystar.com.lb (angol nyelven). 2024. július 25. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  47. ↑ "Israel to Approve More Settlement Construction Before Freeze". Voice of America (angol nyelven). 2009. november 2. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  48. ↑ "Anger in Ramat Shlomo as settlement row grows - Times Online". www.timesonline.co.uk (angol nyelven). 2011. augusztus 14. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  49. ↑ "Netanyahu backs demilitarized Palestinian state". Haaretz.com. 2011. május 31. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  50. ↑ "Kadima wins, but rightist bloc biggest". www.jpost.com. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  51. ↑ Beaumont, Peter (2014. június 3.). "Israel condemns US for backing Palestinian unity government". The Guardian (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  52. ↑ Giraldi, Philip (2015. január 21.). "Attack First, Kill First and Claim Self-Defense: Palestine Subcommittee Submission to UN Independent Commission of Inquiry on the 2014 Gaza Conflict | Council for the National Interest" (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  53. ↑ Bear, Shalom. "IDF's Operation "Protective Edge" Begins Against Gaza - The Jewish Press - JewishPress.com | Shalom Bear | Tuesday, July 8, 2014 | JewishPress.com". www.jewishpress.com (amerikai angol nyelven). 2025. november 14. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  54. ↑ "Knesset votes to dissolve, sets new elections for March 17". The Times of Israel (amerikai angol nyelven). 2014. december 8. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  55. ↑ "With less than 2 hours to spare, Netanyahu secures a coalition". The Times of Israel (amerikai angol nyelven). 2015. május 6. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  56. ↑ Rudoren, Jodi (2015. október 21.). "Netanyahu Denounced for Saying Palestinian Inspired Holocaust". The New York Times (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  57. ↑ "Germany tells Netanyahu: We are responsible for the Holocaust". BBC News (brit angol nyelven). 2015. október 22. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  58. ↑ "Under-fire Netanyahu criticised over 'a form of Holocaust denial' - Independent.ie". Independent.ie (angol nyelven). 2019. november 22. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  59. ↑ "Benjamin Netanyahu facing crisis; haredim vow to quit over Western Wall pluralism | The Jerusalem Post". The Jerusalem Post | JPost.com (angol nyelven). 2016. március 7. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  60. ↑ "Israel halts $6 million to UN to protest UN settlements vote". Associated Press (amerikai angol nyelven). Fox News. 2017. január 6. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  61. ↑ "Netanjahut kérték fel kormányalakításra Izraelben". 24.hu. 2019. szeptember 25. Hozzáférés: 2021. június 14.
  62. ↑ Halbfinger, David M. (2019. február 25.). "Netanyahu Sparks Outrage Over Pact With Racist Party". The New York Times (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  63. ↑ "Otzma Yehudit's history of racism and provocation". Ynetnews (angol nyelven). 2019. február 21. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  64. ↑ "Benjamin Netanyahu, defense chiefs call operation 'game-changing' defeat of Hamas | The Jerusalem Post". The Jerusalem Post | JPost.com (angol nyelven). 2021. május 21. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  65. ↑ "Gaza militants, Israel trade new rocket fire and airstrikes". AP News (angol nyelven). 2021. május 11. 2026. július 11. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  66. ↑ "End of the road for Netanyahu, Israel's longest-serving PM". Al Jazeera (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  67. ↑ "Benjamin Netanyahu suspected of bribery, fraud, Israeli police say" (amerikai angol nyelven). 2026. március 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  68. ↑ "Israel PM Netanyahu faces corruption charges" (brit angol nyelven). 2018. február 13. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  69. ↑ Holmes, Oliver (2019. november 21.). "Israeli PM Benjamin Netanyahu indicted for bribery and fraud". The Guardian (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  70. ↑ Reuters (2020. január 28.). "Netanyahu indicted in court after removing immunity request". The Guardian (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 13. {{cite news}}: |last= has generic name (súgó)
  71. ↑ "Was the delay of Netanyahu's trial cynical or legal? - analysis | The Jerusalem Post". The Jerusalem Post | JPost.com (angol nyelven). 2020. március 15. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  72. ↑ "Israel's Netanyahu urges president to pardon corruption cases". Al Jazeera (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  73. ↑ Rob Picheta,Hadas Gold,Amir Tal (2022. december 29.). "Benjamin Netanyahu sworn in as leader of Israel's likely most right-wing government ever | CNN". CNN (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 13.{{cite news}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  74. ↑ "Home". Professors Democracy (angol nyelven). Hozzáférés: 2024. szeptember 29.
  75. ↑ "Test of reasonableness". The Jerusalem Post | JPost.com (angol nyelven). 2019. június 13. Hozzáférés: 2024. szeptember 29.
  76. ↑ "In petition, leading academics warn judicial shakeup will harm Israel's security". Hozzáférés: 2024. {{cite web}}: Check date values in: |accessdate= (súgó)
  77. ↑ "'Israel's Government Has neo-Nazi Ministers. It Really Does Recall Germany in 1933'". Haaretz. Hozzáférés: 2024. Izrael kormányának neonáci miniszterei vannak… Daniel Blatman holokauszttörténész azt mondja, megdöbbent azon, milyen gyorsan rohan Izrael a fasizmus felé. „Abban a pillanatban, amikor az igazságszolgáltatási reform áthalad, egy másik valóságba kerülünk" – mondja. {{cite web}}: Check date values in: |accessdate= (súgó)
  78. ↑ "Izraeli tüntetés: Orbán egy molinóra került Erdogannal, Putyinnal és Homeini ajatollahhal | Mandiner". mandiner.hu. Hozzáférés: 2023. március 27.
  79. ↑ Balázs, Kiss Márton (2023. február 26.). "Orbán Viktor arcképe is feltűnt a kormányellenes tüntetésen Tel-Avivban". index.hu. Hozzáférés: 2023. március 27.
  80. ↑ McGreal, Chris (2023. február 24.). "Former US ambassador accuses Israel of 'creeping annexation' of the West Bank". The Guardian (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  81. ↑ Mraffko, Clothilde (2023. október 13.). "Israeli government takes major step toward West Bank annexation". Le Monde (francia nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  82. ↑ "Netanyahu hands Smotrich full authority to expand existing settlements". The Times of Israel (amerikai angol nyelven). 2023. június 18. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  83. ↑ "Netanyahu says Israel is 'at war' after Hamas launches surprise attack, takes hostages | CNN". CNN (angol nyelven). 2023. október 7. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  84. ↑ "Netanyahu to sue Haaretz for defamation over UAE warning report". www.israelhayom.com (angol nyelven). 2026. szeptember 10. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  85. ↑ "Netanyahu got an explicit warning before Oct. 7. He didn't brief security chiefs". Haaretz (angol nyelven). 2026. szeptember 12. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  86. ↑ "Netanyahu Calls Palestinians 'Collateral Damage' As Israel Destroys Gaza". HuffPost (angol nyelven). 2023. november 12. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  87. ↑ "Leaked audio of heated meeting reveals hostages' fury at Netanyahu | CNN". CNN (angol nyelven). 2023. december 6. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  88. ↑ Fatima, Sakina (2026. szeptember 12.). "Hamas offered to free all hostages on Oct 7, Haaretz says". The Siasat Daily (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  89. ↑ Powell, Anita (2024. január 4.). "South Africa to Take Israel to Top UN Court on Genocide Claim in Gaza". Voice of America (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  90. ↑ "ICC issues arrest warrants for Netanyahu, Gallant and Hamas commander". www.bbc.com (brit angol nyelven). 2024. november 21. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  91. ↑ "Israel breaks ceasefire with surprise airstrike, killing more than 400 Palestinians". AP News (angol nyelven). 2026. augusztus 31. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  92. ↑ Edit, 11 (2025. május 12.). "PM said to tell MKs: Israel destroying homes in Gaza, so Palestinians have nowhere else to go but outside the Strip". The Times of Israel (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 13. {{cite news}}: |first= has numeric name (súgó)
  93. ↑ Edit, 6 (2025. augusztus 12.). "Netanyahu says he's on a 'historic and spiritual mission,' also feels a connection to vision of Greater Israel". The Times of Israel (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 13. {{cite news}}: |first= has numeric name (súgó)
  94. ↑ Boxerman, Aaron (2025. szeptember 22.). "Recognition or Not, a Palestinian State Seems More Remote Than Ever". The New York Times (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  95. ↑ Wertheimer, Tiffany. "Netanyahu calls Palestinian recognition 'disgraceful', as dozens walk out of UN speech". BBC News (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 13. {{cite web}}: More than one of |author= és |last= specified (súgó)
  96. ↑ "Israel hits Iran's nuclear program and military leadership in unprecedented strikes | CNN". CNN (angol nyelven). 2025. június 13. Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  97. ↑ Sanger, David E. (2026. február 28.). "For Trump, the Iran Attack Is the Ultimate War of Choice". The New York Times (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 13.
  98. ↑ Borger, Julian (2026. április 10.). "Netanyahu says there is no ceasefire in Lebanon as Israel launches fresh strikes". The Guardian (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 13. {{cite news}}: More than one of |author= és |last= specified (súgó)
  99. ↑ "The case of the attorney general". The Jerusalem Post | JPost.com (angol nyelven). 2016. január 6. Hozzáférés: 2024. szeptember 29.
  100. ↑ "OPINION - Film about Israeli corruption screened in Canada after court denies Netanyahu injunction". www.aa.com.tr. Hozzáférés: 2024. szeptember 29.
  101. ↑ "Fearing arrest, Netanyahu to miss Auschwitz liberation anniversary event in Poland". Anadolu (brit angol nyelven). 2024. december 20. Hozzáférés: 2024. december 20.
  102. ↑ "Israel's Netanyahu to skip Auschwitz liberation anniversary event: Polish daily". Polskiego Radia (brit angol nyelven). 2024. december 20. Hozzáférés: 2024. december 20.
  103. ↑ "Elszabotálnánk az elfogatóparancsot? „Nem Magyarország lesz az, amelyik csapdát állít majd nekik"". Economx.hu. Hozzáférés: 2024. december 26.
  104. ↑ "Netanjahu meghívásával szintet léphet Orbán lázadása". telex. 2024. november 22. Hozzáférés: 2024. december 26.
  105. ↑ "Magyarország kilép a Nemzetközi Büntetőbíróságból". 24.hu. 2025. április 3. Hozzáférés: 2025. április 5.
  106. ↑ "A Nemzeti Közszolgálati Egyetem díszpolgárává avatták Benjamin Netanjahut". 24.hu. 2025. április 4. Hozzáférés: 2025. április 5.
  107. ↑ "Törökország nemzetközi elfogatóparancsot adott ki Benjamin Netanjahú izraeli kormányfő ellen". euronews. 2026. augusztus 21. Hozzáférés: 2026. augusztus 21.

Források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Benjámín_Netanjáhú&oldid=29414791”