Becősmohák
 | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||
| ||||||
| családok és nemzetségek | ||||||
| Hivatkozások | ||||||
 A Wikifajok tartalmaz Becősmohák témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Becősmohák témájú kategóriát.
|
A becősmohák vagy szarvasmohák (Anthocerotophyta) nem edényes, azaz szállítószövettel nem rendelkező szárazföldi növények, a növények országának egyik törzse. Telepes növények, korábban a májmohákhoz sorolták őket, ám az újabb kutatásuk tucatnyinál több szünapomorf karaktert találtak, amik a csoport önálló monofiletikus jellegét erősen alátámasztják. A becősmohák az egész világon megtalálhatóak, de csak a nedves vagy páradús élőhelyeken. Vannak fajok amik a kertészetekben vagy a szántóföldeken nagy számban nőnek, szinte gyomnak számítanak. A Dendroceros nemzetség tagjai a trópusi, szubtrópusi erdőkben nagy mennyiségben élnek a fák kérgén. A szakirodalomban kb. 300 faj van leírva a Földön, de ez feltehetőleg csak 150 fajt jelent valójában.[1]
Jellemzőik
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- sejtenként 1–8 nagyméretű kloroplasztisz, melyben egy vagy több nagy pyrenoida (keményítő-asszimilátumokat felhalmozó szemcse) található
- sajátságos, csöves felépítésű tilakoid-ultrastruktúra, ami a Zygnematales zöldalgákra emlékeztet
- a növénykét egysejtű rizoidok rögzítik az aljzathoz
- nincsen mohaelőtelep (protonéma), a spórából közvetlenül fejlődik ki a teleptest
- nincsenek olajtesteik, mint a májmoháknak.
A telepes gametofiton haploid és homogén belső szerkezetű. A telep rozetta vagy szalag alakú, 1-5 centiméter átmérőjű. Az epidermisz alatt, a telepen belül találhatók beágyazva az ivarszervek (tehát endogén kialakulásúak, ellentétben a többi mohával. A telep „bőrszövetében” található nyálkaüregek nitrogénkötő cianobaktériumokat tartalmaznak (általában a Nostoc nemzetségből), emiatt a telep színe kékeszöld lehet. A telepből kinövő sporofiton akár 16 cm-esre is megnőhet, felülről nézve nyíló becőre (becőtermés) emlékeztet, nevét is innen kapta a törzs. A sporofiton fotoszintetizál, és sztómák vannak rajta, melyek a párologtatásban nem vesznek részt, csak a gázcserében. Köztes („interkaláris”) merisztémája biztosítja a folytonos növekedést, a felnyíló sporangiumban megtalálható az oszlop (columella), amelyről fokozatosan szabadulnak ki a spórák. A spórák jóval nagyobbak mint a mohák spórái, általában 30-80 mikrométer átmérőjűek. A spórák egyik oldalán Y alakú nyílás található, innen hajt ki a spóratömlő, a spóra másik oldalán különböző alakú kinövések lehetnek (dudorok, tüskék).
Életciklusuk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A becősmohák életciklusa a haploid spórával kezdődik. A legtöbb fajnál a spórán belül csak egyetlen sejt van és a spóra proximális oldalán van egy nyílás ahol ki tud csírázni és létrejön az ún. spóratömlő.[2] A spóratömlő csúcsán egy sejtcsomó jön létre, amiből az első rhizoid, majd pedig a protonéma (előtelep) fejlődik ki. Ez alól a Dendrocerotaceae család tagjai a kivételek, mert náluk már a spórán belül megtörténik a kiindulási sejt osztódása.[3]
Az előtelepből fejlődik ki a teljes gametofiton, ami a becősmohák életciklusának egy jól megfigyelhető és állandó stádiuma. A gametofiton rozetta vagy szalag alakú, több sejtrétegből áll, de a szélén egy sejtréteg vastag lebenyek lehetnek.
A gametofiton belsejében fejlődnek ki az ivarszervek. A legtöbb becősmoha egylaki (monoikus), azaz mind a hím, mind a női ivarszervek egy növényen fejlődnek ki. Néha előfordul, hogy egy egylaki fajnak vannak kétlaki egyedei. A nőiivarszerv neve archegonium, a hím ivarszerv neve antheridium. Az ivarszervek a külső sejtsor alatt alakul ki és csak később süllyed be a telep belsejébe.
A hímivarszervekben fejlődnek ki a biflagellát (két ostorral rendelkező) spermiumok, melyek úszva jutnak el a női ivarszervben lévő petesejthez. A két ivarsejt egyesüléséből jön létre a zigóta, ami így már diploid. A zigótából fejlődik ki a sporofiton. A zigóta első osztódása, eltérően a többi mohatörzstől, hosszanti (longitudinális) irányú.
A sporofiton három részből áll: talp, merisztéma és spóratok. A talp a gamefiton belsejében helyezkedik el és ez veszi fel és továbbítja tápanyagokat a gametofitonból a sporofiton többi része felé. A merisztéma egy osztódó sejtekből álló rész, az új sejtekből jön létre a spóratok. A tok belsejében van egy oszlop (columella) melyen képződnek a pseudoelatérák és a spórák. A spóratok az alapjától a csúcsa felé hosszanti irányban hasad fel.
Rendszerezésük
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A becősmohákat hagyományosan a mohák közé sorolják, de a kutatási eredmények alapján úgy tűnik, hogy a többi mohával parafiletikus csoport, tehát mind májmoháktól, mind a lombosmoháktól különböző növénycsoport, emiatt sorolják őket külön törzsbe. Ennek a megkülönböztetésnek az indokoltsága a sporofiton felépítésén alapul, mind a két csoport sporofiton felépítésétől különbözik a becősmohák sporofitonja. A törzsön belül a nemzetségek és fajok besorolása néhány esetben bizonytalan, ebben a felsorolásban a 2019-ben ismert taxonómiai besorolást közöljük.[3][4]
Rend: Leiosporocerotales
Rend: Anthocerotales
Rend: Notothyladales
Rend: Phymatocerotales
Rend: Dendrocerotales
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| A jelenleg elfogadott törzsfája a becősmoháknak.[4][5] | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Előfordulásuk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Mintegy 100 ma is élő faja talaj- és fán lakó életmódot folytat, a mérsékelt és főleg a trópusi égövben. Kis fajszámuk és széles körű elterjedtségük igen ősi, valaha nagyobb fontosságú csoportra utalnak – ám fosszíliáikat a perm végéig bezárólag nem sikerült megtalálni, így nem tudni, melyik zöldalga-csoportból származtak, és hogy miként viszonyulnak a többi szárazföldi növényhez.
Magyarországon élő fajai az Anthoceros agrestis és a Phaeoceros carolinianus. Mindkét becősmoha a nedves élőhelyeken fordulnak elő, mint például nedves szántókon, erdei árkokban, lápok szélén, azonban meglehetősen ritkák.[6]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ What is a hornwort? - Australian National Botanic Gardens
- ↑ Chopra, R. N.; Kumra, P. K. (1988). Biology of Bryophytes. New York: John Wiley & Sons. ISBN 0-470-21359-0.
- 1 2 "Mosses, Liverworts, and Hornworts" (PDF). 2017. október 13. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2018. december 30.
- 1 2 Duff, R. Joel; Juan Carlos Villarreal; D. Christine Cargill; Karen S. Renzaglia (2007). "Progress and challenges toward a phylogeny and classification of the hornworts". The Bryologist. 110 (2): 214–243. doi:10.1639/0007-2745(2007)110[214:PACTDA]2.0.CO;2.
- ↑ Villareal, J. C.; Cargill, D. C.; Hagborg, A.; Söderström, L.; Renzaglia, K. S. (2010). "A synthesis of hornwort diversity: Patterns, causes and future work" (pdf). Phytotaxa. 9: 150–166.
- ↑ "Papp, B., Erzberger, P., Ódor, P., Hock, Zs., Szövényi, P., Szurdoki, E. & Tóth, Z. 2010. Updated checklist and Red List of Hungarian bryophytes. Studia bot. hung. 41: 31-59" (PDF). 2016. november 9. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2018. december 30.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Podani János (2003). A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana. ISBN 963 463 632 2.
- Becősmohák rendszerezése - Angol
- Becősmohák jellemzése - Angol
Lásd még
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ez a szócikk részben vagy egészben a Hornwort című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
